HUN SZAVAK, SZÖVEGEK
magyar fonetikus átírásban, örmény(I) ill. görög(K) szövegek alapján
Iszfaháni kódex (szószedetben jelölése: I), Kr.u. 500 körül.
Az alábbi anyagok örmény keresztény hittérítők feljegyzései a Kaukázus É-i előterében az 5. szd. második felében és a 6. szd. folyamán ott létező egységes hun államról. A hunok életéről, nyelvéről leírt anyag a korai középkor páratlan értékű feljegyzés-gyűjteménye. Az örmény szerzők igen magas szintű etnográfiai, grammatikai, földrajzi tudásról tettek tanúbizonyságot. A feljegyzések története hallatlan érdekes, s részmozzanataiban sok rejtélyes történést foglal magában. Az bizonyos, hogy a 17. szd. első felében kerültek jelenlegi helyükre, az eredeti Van-tó környéki rejtekhelyükről Nagy Abbasz sahinsah szállítatta őket, feltehetőleg örmény tanácsadói javaslatára, a Szurb Khács kolostor ősi kézirattárába. Jelenleg az iráni állam nemzeti kincsének tekinti, amely státuszt a Perzsiai Örmény Apostoli Egyház messzemenően akceptálja.
Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a hosszabb szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ez irányú lehetőségeket. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.
Az eddig feldolgozott anyag azt sugallja, hogy két nyelv van jelen, az egyik az alapnyelv, amelyik mind szókincsében mind pedig nyelvtanát tekintve besorolható a finnugor-türk nagycsaládba, a másik pedig egy olyan nyelv, amely az előbbitől teljesen eltérő nyelvtani szerkezetű, szókincse is eltérő, szavaira többnyire jellemző a magánhangzó torlódás. Ezt a feltételezett másik nyelvet itt a jegyzetekben (b)-vel jelöljük. E szavak, szóösszetételek általában be vannak vonva a törzsnyelven írt szövegekbe, hosszabb önálló mondatokban eddig még nem volt található. Feltehetőleg az ősi szavakban, mint pl. földrajzi nevek, csillagnevek esetében gyaníthatjuk a b nyelvből való eredetet.
A kódex több esetben utal egy keleti hun nyelvre, amely kínai hivatkozásokból ismert, s ez a nyelv - úgy tűnik - szakrális jellegű. Ez nem a b nyelv.
Krétai kódex (szószedetben jelölése: K), Kr.u. 700 körül.
Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő szküthák-ról. Krétai görög szerzetesek feljegyzései. A feljegyzések nem tisztázható körülmények között a 14-15. század folyamán örmény szerzetesek birtokába jutottak, s szintén kinyomozhatatlan módon jutottak a 17. század első felében az Iszfahán tartományban lévő Szurb Khács kolostorba. A kolostori hagyomány szerint itt egy Pszák nevű szerzetes fedezte fel a többi hun feljegyzésekkel való témaazonosságot. A szöveg idéz néhány szkütha szót, - lásd a (K) jelölést, - amelyek megegyezést, vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg (lásd a szó és nyelvtani alakgyűjtemény végén): a Kezdetben vala az ige... című szöveg. A Krétai Kódex szintén a Szurb Khács kolostor birtokában van, szintén iráni nemzeti kincs.
FONETIKA:
A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűtől. Ezt az örmény átírásban UJ-nak, vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A hun szövegek, minden valószínűség szerint, - a fonetikus betűkön túl, - szótagjeleket is használnak ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el. Tudvalévő, hogy az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a hun betűk tökéletes megegyezése az örménnyel eredeti megegyezés-e, vagy csupán egy interpretatio armenica.
Betűk a magyar átírás szerint:
a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l,ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.
Megjegyzés: Mint ahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve.
hun: chun(I), többessz.: chunkh + hunok területe
ember (férfi): chun, chunkh(I,K)
(K: szküthai)
nő: inü, többes sz.: inekh(I)
úrnő,uralkodónő: aszuni(I)
FŐNEVEK TÖBBESSZÁMA:
A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek többes száma a végző magánhangzótól függetlenül: végmagánhangzó nélküli tő+ EKH, pl. kevi, kevekh. A mássalhangzóra végződő szavaknál: tő+KH. pl. chun, chunkh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük.
FŐNEVEK TÁRGYESETE:
Magánhangzóval végződő szavaknál: -T végződés, pl. kevit, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ET végződés, pl. kevekhet.
FŐNEVEK BIRTOKOS ESETE:
Magánhangzóval végződő szavaknál: -JE végződés, pl. kevije, többes szám: kevekhé. Mássalhangzóval végződő szavaknál: -É végződés, pl. szömé
FŐNEVEK RÉSZES ESETE:
Egyes szám: -NEKI szóvégi képző, pl. kevineki = kőnek, többes szám: szótő+-EKHNEKI szóvégi képző, pl. kevekhneki = köveknek
FŐNEVEK ELVONATKOZTATÓ ESETE:
Magánhangzóval végződő szavaknál: tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kevetül, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ETÜL szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül.
BIRTOK HELYZETŰ FŐNEVEK RAGOZÁSA:
neilim: nyilam neiliam: nyilaim
neilit: nyilad neiliat: nyilaid
neilej: nyila neiliaj: nyilai
neilinkh: nyilunk neiliankh: nyilaink
neilitekh: nyilatok neiliathakh: nyilaitok
neilekh: nyiluk meiliakh: nyilaik
A tárgy-, részes-, stb. esetek továbbképzése a fentiek szerint, kivéve a jelentősszámú rendhagyó formákat: pl. kezim, kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben: kezimet, kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet.
R végződésű egy szótagú főnevek ragozása. Pl. sor(sor), ser(sör), bor(bor), tur(árok), zur(csermely), stb.
a.e.: sor, t.e.: sort, r.e.: sornek, b.e.: sorej, e.e.: sortül.
birtokként: sorim, sorit, sorej, sorinkh, sorthek, sorikh, t.sz.: soriam, soriat, soriaj, soriankh, soriathok, soriakh.
TESTRÉSZEK:
fej: phe(I), fé(K)
agy, agyvelő, csontvelő: ajge(I)
kéz: kezi(I)
kézfej: su(I)
szem: szöm(I), szüm(K), oi(I,b)
arc: girze(I)
orr, hegycsúcs: ore(I)
száj: szá(h)(I)
nyelv: til(I), nyelv mint beszéd: lezu(I)
áll (testrész): alje(I)
fog: pige(I), gogazat: puge, pugekh(I) - fogni, megszerezni: pugin. Pl. Kutha pugutta martit: a kutya megfogta a madarat.
hát: jata(I)
szív: szerti(I) szeretet: szertild(I), szerelem: szirünild(I), szerelmes: szirüni(I), szeretetre méltó:szirünesi(I), szíves: szirünesi(I)
szívtelen: szirünesen(I)
íny: hije(I)
ér(vérér): iri
vér: veri(I)
pénisz (fasz): pusz(I) (v.ö.: magy. puca)
láb (alsó lábszár): bana(I)
talp: talba(I)
CSALÁDI VISZONYOK:
apa: atha(I,K)
apai: athaji(n)(I)
anya: maja(I,K)
fia v.kinek: vi(I,K)
lánya v.kinek:ani(I)
unoka: nimere(I), unokaság, unokai viszony: nimrüd(I), unokai viszonyban álló, unoka generációjából való: nimrild(I)
nagyapa: udatha, uda(I)
dédapa, ősapa: ise(I)
nagyanya: ike(I)
öcs: ecse(I)
vő: vede(I)
férj: peri(I)
feleség: eme, meme(I)
anyaméh: ema(I)
nemzés, nemzet: ont(I), nemzeni: ontin(I)
család: önta(I), nemzetség: öntad, nemzetségfő: öntatha(I),nemzetség ősanyja: öntamaia(I), törzs: öntadikh, törzsi: öntadisi(I), törzsfőnök: athama(I)
rokon: akrun(I) rokoni: akruni(I)
barát: baresi(I), baráti(lag): baresild(I)
szeretni, kedvelni: baresin(I)
szerelem: szertild(I),szirünild(I), szeretni(szerelemmel): szertin(I)
szerető(szerelemmel): szertigh(I)
ikrek: jerku(I)
név: ine(j)u(I)
SZÍNEK:
fehér: pé(j)r(I)
fekete: phektej(I), pekté(K)
kék: golka(I)
piros,vörös: verisi(I)
sárga: sarakh(I)
zöld: zezild(I)
szürke, ezüstszínű: szorild(I)
lila: űn, üjn(I)
ÉRZÉKEK:
íz (gustus): iszte(I)
ízlelni: isztin(I), ízleltetni: isztatin(I), ízletes: isztild(I)
szag: szaghu(I), szagolni: szaghin(I)
FÖLDRAJZI FOGALMAK:
víz: vezi(I,K)
tenger: tengir(I), tengér(K), tengird(I). Vmiből rengeteg: tengirdi(I)
Fekete tenger: Phektej tengir(I)
folyó: volgjagh(I)
patak: zu(I)
kiszáradt patak(völgy): szike(I), száraz: sziki, szikild(I)
szikes(?): szikesi(I)
csermely, kis patak: zur(I)
tó: tava(I,K)
part: ugu(I)
föld(terület): maha(I)
iszap, agyag: csepe(I), iszapos, agyagos(terület): csepild(I)
pusztaság, legelő: sziri(I,K)
síkság: sziris(I), szirild(I)
hegy: jagh(I)
hegyalja: soprun(I)
lakatlan határsáv, gyepü: outou(I)
hegység: jaghek, jaghild(I)
lejtő: lüthü(I)
völgy: vüldi(I)
árok, kis völgy, folyómeder: tur(I)
erdős hegyvidék: kert(I)
Duna: Delivolgjagh(I)
Volga: Madüvolgjagh(I)
Don: Kücsüvolgjagh(I)
Dnyepr: Bastevolgjagh(I)
Krim: Khimru(I,K)
Araxész: Uaieia, v. Wuaweia (I,b)
Örményország: Hajkh(I), örmény:hai(I)
Római birodalom: Rimurrukh(I), római: rimi(I)
Kaukázus: Tesjaghild(I)
Kárpátok: Karrabata(I,K)
Ararát: Maszisz(I)
Elbrusz(?) Napijagh(I)
Mezopotámia: Isurrukh(I), mezopotámiai: isurrukhi(I)
Egyiptom: Kemt(I), egyiptomi: kemti(I)
Perzsia: Parszikh(I), perzsa: parszi(I)
India: Hind(I) indiai: hindi(I)
Japán(?), Korea(?), esetleg mindkettő: Szelevu(I)
ég(bolt): ige(I), égi: igesi(I)
Észak: havald, északi: havaldi(I)
Dél: dele, déli: deli(I,K)
Kelet: toka, keleti: tokai(I,K), Toku: keleti tartományok(I)
Nyugat: nise(I), nyugati: nisi(I) Nyugati Birodalom: Nisurrukh(I)
ÁLLATOK:
nagy emlős állat általában: bá(I), szent állat: suchü bá(I)
ló: lú(I,K), többessz.: luvekh
kutya: kutha(I,K)
oroszlán: singa(I)
tigris: sira(I)
hal: kala(I,K)
madár általában: márti(I)
sas: sas(I)
ölyv: hülie(I)
holló: khulla, khullu(I)
bika: büka(I)
ökör: üker(I)
szarvasmarha: ált. bajla(I)
tehén: inke(I)
elefánt: játi(I)
medve: hevi(I)
farkas: jugra(I)
róka: vüla(I)
teve: tüve(I)
juh: hovi, többesz.: hovekh(I)
egér: csucsa(I)
patkány: racsa(I)
majom: majmun(I)
disznó: tonzu(I), tonszu(K)
szarv: szo(a?)ru(I)
sáska: sasaka(I)
béka: beka(I)
csalogány: bulbül(I)
kígyó (nagy): kila(I), kígyó(kicsiny): vomba(I)
gyík: klik(I)
sárkány: vom(I)
NÖVÉNYEK:
erdő: vanta(I), erdős: vantasi(I), erdei: vanti, vantai(I)
tölgy: büldzse(I)
alma: alma(I)
árpa: árpa(I)
len: ini(I)
fa: fo(a?)va(I)
falevél: zize, zezi(I)
tő(növény töve): tüvi(I)
fű: fövi(I)
dió: dzs(cs?)ijágh(I)
virág: virágh(I)
rügy, hajtás: csüma(I)
sás: sás(I)
moha: muha(I)
ÉLETTELEN TERMÉSZET:
föld: teh(j?)i(I)
kő: kevi(I)
szikla: karra(I,K)
arany: zarani(I,K)
réz: vase(I)
bronz: tesvase, szurrvase(I)
vas: tom(I,K)
tűz: teszth(I)
láng: tes(I)
jég: jéj(I)
hó: hava(I)
fagy, megfagyás, heg, hegesedés: jegh(I). (meg)fagyni, hegesedni: jegin(I), megfagyasztani: jegatin
szél: szele(I)
vihar: hua(I), zivatar: dünad(I)
zivatar: zud, zivud(I), kis zivatar: zudor(I)
villám: düna(I)
szivárvány: egelü(I)
só: sava(I), sós(savas?, savanyú?): savesi(I)
üveg: ivej(I)
ír, gyógyír, orvosság: teri(I)
kút: kutu(I)
por: poura(I)
szemét, üledék, szar: sara(I)
TÁRSADALOM:
város, település: urr (I: kaghak, K olisz)
többessz.: urrukh(=állam) (I)
ország, uralom: urruságh(I)
Keleti hun fejedelmségek a Kr.e. 6.-Kr.u. 2. szd.-ban: Sonyu(I), Sonyukh(I)
falu: kügü(I)
tanya: kügili, kügir(I)
hon, otthon: hom(I)
élettér: elve(I)
út: utu(I,K)
ösvény, csapás: pru, puru(I)
isten(?), ősapa: isatha(I)
hit, vallás: hara(I), vallásos: hatesi(I)
szellem: chá'á(I)
diadal: di(gy?)evi, diadalmas (személy) di(gy)evisi, diadalmas(dolog): di(gy?)evild(I)
ősapai, ősi, isteni(?): isathain(I), isztain(K)
törzsfőnök: athama(I,K) törzsfőnöki: athamaji(I); touman(I), egyes K-i hun fejedelmek neve is.
tartományúr, herceg: ishán(I)
férfi, fiú(?): pigu(I)
szövetség: khalka(I)
szövetség, szövetkezés katonai értelmében: bir(I), biren(I): szövetségben lenni
összefogás: subir(I)
felebarát: keltüdisi(I, lásd: Tizeszava)
ház: laka(I,K)
kapu: kapu(I)
vár, erődítmény: vara(I,K)
fal: bata(I)
ól: holu(I)
birtok: ker(I), birtokos: kerisi(I)
katona, harcos: urrkhes(I), urkhüsz(K)
had(sereg): hada(I)
földműves: szamthagh(I)
út: hutu(I,K)
uralkodó, király: urrusi(I))
juhász: hovesi(I)
íjász, vadász: vijesi(I)
szó, beszéd: szava(I,K)
szótár: szavajülemid, szavajületild(I)
tudás, ismeret: tonde(I)
hír: jiri(I), új hír, ismeret, információ: bevidi(I)
kincs: küncse(I)
kegy: gi(gy?)evi(I), kegyes: gi(gy?)evisi(I)
bölcs: büghücsi(I), bölcs, filozófus: büghücsegh(i)(I)
gazdag: boja(I), gazdagság: bojad(I)
munka: acsata, acsatad(I), dolgozni: acsatin(I), munkás, dolgozó: acsatagh, acsatesi(I)
munkaeszköz: acsatild(I)
kínai: chán(I)
örmény: haj(I)
örmények, Örményország: Hajkh(I)
perzsa: parszi(I)
görög: iun, görögök, Görögország: Iunkh(I)
Konstantinápoly: Konsztantinoszurr(I)
vásár: vásár(I)
kereskedő: táváresi(I), kereskedelem: távár(I)
ének: jenekh(I)
őr: wuri(I)
őrség: würükh, würesi(I)
védelem: sant(I)
szövetség: bir(I), összefogás: subir(I)
jelszó, jel: élü(I)
előkelő: dorga(I)
varázsló: hareo(I), varázslat: hare(I)
jós: huseo(I), jóslat: huse(I)
TÖRTÉNELMI SZEMÉLYEK:
Rutichun: legendabeli keleti hun király, Kína területén háborúzott a tartományurakkal, államot alakított, szövetségese volt a ti nép törzsfőnökeinek, ezt a népet egyes sinológusok ősi türk népnek tartják (Kr. e. 6-5.szd.). Később több nyugati hun vezér neve is: valószínű jelentése: kemény harcos.
Madü (a Nagy): Hun fejedelmek neve, rang megjelölést is jelent. Örményre thagavor (király)-ként fordították. /kínai megjelölés: Modu/
Touman (=athaman?). Több ókori K-hun fejedelem neve. Legjelentősebb e néven: Madü Touman (Kr.e. 3.szd.): Kína jelentős részét elfoglalta, Qin Shi Huanti császár ellene építtette a Nagy Falat.
Balamír, Balambér (4.szd.): Welamabiri: kitartó, szilárd szövetséges
Gotekhjebiri: gót-hun származású vezér, Aetius ellen harcolt: a gótok szövetségese
Nimród, Attila nagyapja (4.szd. II. fele): Nim(e)rüd: unoka, valószínűleg Welamabiri unokáját értve alatta.
Bendegúz, Attila apja: Bendeguzi: kiszámíthatatlanul gyors parittya v. Bendeguzisi: u.a. vagy rajtaütő parittyás, parittyával rajtaütő.
Attila: Athira, jelentése atyácska. (az r helyetti l elterjedése vsz. mássalhangzó torzulás, vagy. a gót alak elterjedése. Gótul: Atila: atyácska. Eredeti neve, [rangja mint elsőszülött?]): Madü.(A Nagy)
Buda: jelentése: főpap, v. megvilágosult. (v.ö. szanszkrit)
Tesviju: tűzes íj, keleti hun király 5.szd. végétől 6. szd. első negyedében. Bizánci görög interpr.gr.: Theseus
Kopibar: (Tesviju öccse) jól célzó. Esetleg összefügg a későbbi magyar Koppány névvel.
VALLÁSI, MONDABELI SZEMÉLYEK, FOGALMAK:
Asaraszúni(I): világot uraló nő, a világot szülő
Chunkh asarurrasagh(I): hunok világuralma
Azara(I):monda, Suchazara(I): szent monda, szent történet
Isechunkh athama(I):a hunok világot nemző őse
Asaront(I): A világ nemzése Isechunkh és Asaraszuni által
Asarfova(I): világfa
Igejibir(I): égi szövetség
Szuhasar(I): felső világ, menny
Vahasar(I): alvilág
Gal(I): mesebeli óriás, gali(I): óriási
CSILLAGOK:
Csillag: azdigh(I)
Nap: Napi(I,K)
Sirius: Szuoi(I) jelentése (b nyelven?): felső szem
Vega: Aveni(I)
Arcturus: Szureni(I)
Capella: Golkeni(I)
Antares: Vereni(I)
Fomalhaut: Fomalhaut(I)
Rigel: Zarugh(I)
Bethelgeuze: Bethelgeuze(I)
Altair: Athaira(I)
Aldebaran: Aldebaran(I)
Polaris: Egazdigh(I)
Regulus: Bájnekheni(I)
Spica: Memazdigh, Meme(I)
Pollux: Jerkeni(I)
Castor: Jerkaielo(I,b)
Dheneb: Arana(I)
Procyon: Somaielo(I,b)
Hamal: Azrateni(I)
Seratan: Ktüteni(I)
Mezartim: Oredeteni(I)
CSILLAGKÉPEK:
Általános megjegyzés: A hun csillagképek formálása nem megegyező az egyiptomi-mezopotámiai-görög-arab csillagképekkel, inkább mutat hasonlóságot a kínai formációkkal. Ez vonatkozik az állatövi csillagképekre is. Az alábbiakban a hun csillagkép megjelölés mellett feltüntetjük a mai csillagászati megnevezést is. (A +-el jelzett csillagképnevek jelentését nem ismerjük.)
Tejút: Éjalana(I)
Ursa Maior (Göncöl-szekér): Lubba (kanál)I
Orion: Würen(I)+ (talán valamiféle őr)
Geimini (Ikrek): Jerku(I) - itt a név megegyezik a mai asztronómiai megnevezéssel.
Cassiopeia: Bollob(I)+
Draco: Sas(I) jelentése: sas
Corona Borealis: Einaia(I)+
Leo: Kutha(I) jelentése: kutya
Cygnus: Gize(I) jelentése: kereszt
Sagittarius: Vijesi(I), jelentése: íjász
Scorpius: Jijeti(I)+ (talán: rák)
Aries: Doitieloia(I,b?)+
Auriga: Pszak(I) jelentése: koszorú
Taurus: Bara(I), jelentése: lándzsa
Virgo: Virágh(I), jelentése: virág
Capricornus: Beka(I), jelentése: béka
Canis Maior: Chun(I,K), jelentése férfi, harcos
Aquila: Viju(I), jelentése: íj
Delphinus: Kalujnidzsiszegh(I), jelentése: rombusz
BOLYGÓK:
Hold: (H) Aji(I)
Vénusz(bolygó): Feni(I)
Marsz( bolygó): Verilun(I)
Jupiter(bolygó): Prálun(I)
Szaturnusz(bolygó): Jalalun(I)
IDŐSZAKOK:
év: or
nap(idő): bi(I), gin(nappal)(I)
éjszaka(főnév): ichel(I), éjszaka(időhat): ichelt(I), éjszakai: icheli(I)
hajnal: nahal(I)
esthajnal: mer(I), klünichel(I), este: mer(fn), este (időh.): mere, esti(mn): meri
TUDOMÁNYOK, TUDOMÁNYOS ESZKÖZÖK:
tudás: tued(I)
tudós, bölcs: tudzsi, tudzsisi(I, keleti hun)
tudomány: tuedekh(I)
filozófia: bügücstued, bügücsszirtild(I)
könyv: kuna, tuedjülemild(I)
történelem: volgildid, volgildtued(I)
SZERSZÁMOK, ESZKÖZÖK, FEGYVEREK, ÉPÍTMÉNYEK:
fegyver (vérontó eszköz): pegüveri(I)
kard: szurr(I)
sarló: sarlagh(I)
fáklya: wiloia(I, b?)
pajzs: vapa(I)
lándzsa: bara(I)
íj: viju(I), ijász: vijesi(I)
íjhúr, ideg: itekh(I)
nyil: neil(I)
tegez: thegisz(I)
penge, él: tere(I)
csapda, kelepce, tőr: teir, terild(I)
parittya: guzi(I)
kés: saku, szaku(I)
buzogány: tumba(I)
balta: balta(I)
kapa: taka(I)
sisak: sisak(I)
fejvédő kendő, fátyol(?), amelyet a koszorú alá tesznek: thaga(I)
ágy: gaja(I)
szék: athorr(I)
asztal: szeghán(I), szeghild(I), gazdagon terített asztal: madü szeghild v. szeghán(I)
tükör: tiker(I)
üst: hüsti(I)
amfora, agyagtartály: dengi(I)
kehely: glandi(I)
kulacs: budga(I)
kulacs dugója: thum(I)
öv: vüvi(I)
sátor: satur(I)
asztal: szeghán(I)
hurok: kirta(I)
kanál: luppa(I)
gát, elhatároló eszköz: iti, itild(I), elhatárolni, elválasztani: itin, ejtin(I)
vejsze (vízzáró fonott halászati eszköz): vezite (vezi+iti)(I)
sírhalom(kurgán): onga(I)
piramis: gula(I)
ITALOK:
ital: hümild(I)
bor: bor(I)
sör: ser(I)
tea: csaj(I)
ÉTELEK:
étel: hetild(I) etimológiai eredete: lételem
hús: kisjú(I)
zsír, vaj(?), faggyú(?): voje(I)
tojás: moni(I)
étkezés: pala(I), étkezni, falni: palin(I)
CSELEKEDETEK:
harc, háború: viti(I)
harcoló, harcos: vitesi(I)
érkező, (el)jövendő: jüvendegh(I)
élő: eleved, elevesi(személy)(I)
tartani: taretin(I), társ: taretisi(I), társi kapcsolat: taretild(I)
lépés: topa(I), lépni: topin(I)
üzenet: isztild(I)
ütés, csapás: si, sivi(I)
köszönet: súr(I), surin(I): megköszönni: surim: köszönöm
háború (nagy): patera(I)
vadászat: báildi(I); nagy, királyi vadászat: edibáildi(I)
vadászni: báilden I)
vadász: báili, báildesi(I)
üldözés: ildi(I)
üldözni: ilden(I), üldöző: ildesi (személy), ildágh (ált.)(I), üldözött: ildáth(I)
vmit előidéző, kiváltó, előhívó, kiváltó: pegun(I)
rajtaütés: bendi, bendikh(I)
(el)felejtés: velge, velgete, (el)fejeteni: velgetin(I)
metszés, tépés: eju(I), vmit metszeni, harántolni: ejen(I), evezés: ejuvezi, ejuveszi(I), evezni: ejuveszin(I), evező(eszköz): ejuveszild, ejuvezild(I), evező(ember): ejuveszigh(I)
ásás: asild(I), ásatás: asatild(I), ásni: asin(I), asatin(I): ásatni, ásó(eszköz): asava(I), ásó(ember): asagh, asesi(I)
vendég: vünd(I)
vendégség: vündild(I)
tánc: turda(I), táncolni: turdin(I), szent tánc: ruba(I)
parittyázni, parittyával lőni: guzin(I)
ELVONT FOGALMAK:
kezdet, ősállapot, arkhé(gör.): esziszkü(K)
koszorú, korona: pszak(I, megjegyzés: u.a. mint az örményben)
Világ: Asar(I)
összes: asresi(I)
egész: idzsesi (v.ö.: idzsi=egy)(I)
tér: teiri(I)
gömb: theke(I), gömbölyű: thekild(I)
egyenes, igaz: ughi(I)
szám: szan
lét (általános, filozófiai értelemben): salke(I), létezni: salkin(I)
egyenes geometriai értelemben: idzsid(I)
sík geometriai értelelmben: ktünid(I)
háromszög: chormuszegh(I)
négyszög: nidzsiszegh(I)
széles: baste(I)
állandó: salkanta(I)
igazhit: ughihara(I)
élet, életkör, élettér: elve(I)
halál: jala(I)
szellem: chá'á(I)
idő(mint folyamat): volgild(I)
ősz(évszak): szüvisz(I)
rés, lyuk: rási(I)
üreg: erig(I)
magasság, magaslat: hega(I)
szabadság: ijjú(I), szabad idő, hely, akarat: ijuld(I), szabad ember: hazati(I)
fél (két oldalból egy, u.a. mint magyar). péle(I)
vmiből rengeteg: bazmati(I), tengirdi(I)
ész: esze(I)
tanúbizonyság: zedauwajild(I, lásd:Tizeszava)
tiszta: timis(I), tisztaság: timsild(I)
kanyar: kompu(I)
vágy: vaugha(I), vágyni vmi után: vaughin(I)
vég, vége vminek: verdzse(I)
baj: bű(I)
rossz szellem, rém: rime(I)
kár: jej(I)
NÉVMÁSOK:
ez: ejsz(I)
az: ojsz(I)
az (ott távol): oti, ote, ota(I)
valamennyi: amenda(I), amenu(I): az összes, egy halmaz minden tagja, valószínűleg főnév és melléknév értelemben is.
TULAJDONSÁGJELZŐK:
nagy: madü(I)
kicsi: kücsü(I)
piciny: pölti, pilti. pöti, piti, pötir, pitir, pöltir, piltir, piri(I)
kiváló, jó: bar(I)
magas: hegi(I)
megelőző: klüni(I)
következő: jüvi(általában)I, vüni(ember)I
felső: szu(I), felső földréteg, humusz, fedő: fedild(I):
alsó: va(I)
boldog: lünde(I)
fő, meghatározó: edi, meghatározni, diszponálni vmi felett: edin(I)
rossz: vatah(I)
sötét: kuma(I), sötétség: kum(I)
gyors: diori, diorisi(I)
lassú: lathag, lathu(I), lasta, lastu(I), lassan: lastum(I)
hős: hideo(I), hősies: hideosi(I)
szent, örök: suchü(I)
eszes, okos: eszisi(I)
kemény: dita(I)
tűzből való: teszthi(I)
tüzes: teszthild(I)
hideg: jüve(I), hideg(ség): jüvetegh(I)
öreg: vüregh(I)
ősz(hajú): szor(I)
régi: avesi(I)
új: vuli(I)
fél (vminek a fele): vele(I)
másik: keltüdisi(I)
iker-, kettős: jerki(I)
messzi: meti(I), nessze lévő ember: metesi, metisi(I)
hirtelen, váratlan, követhetelenül gyors: bende(I), bendi, bendikh(I): rajtaütés
felesleges: berü(I), feleslegesen: berüin(I)
hamis: ullü(I), hamisan: ullün(I)
sivár: sivasi(I)
sivatag: sivasild, sivasad(I)
pusztulás: siva, pusztítás: sivata, sivatad(I), (háborús, emberi): sivatakh
HATÁROZÓ SZAVAK:
most pedig: imaszt(I), mostani: imaszti(I)
akkor, akkoriban: omaszt(I), akkori: omaszti(I)
itt ez: hit(I)
ott az: hot(I)
ki: küh(I), kifelé: eki(I)
be: béh(I)
fel: szu
le: va
iszia(K), (isja?): nyomósító összevonó határozószó: bizony(az), azpedig
együtt v.k./v.m.-vel: jüncsta
feleslegesen: berüin(I)
külön v.k./v.m.-től: klün
H e l y h a t á r o z ó k :
hely, a tér egy része: thege(I)
belülről mozgató lélek, belső üreg, barlang: béla(I)
itt (általában): hithege(I), ott (általában): vojthege(I)
messze: mete(I)
előre: idzsiwra(I), elől: idzsen(I)
hátra: jatawra(I), hátul: jatan(I)
ott fent: oszu(I)
otthon: homolt(I)
ide: hijthe(I)
oda: vojthe(I)
I d ő h a t á r o z ó k :
ma: ma, bima(I)
most: hima(I)
tegnap: klümma(I)
holnap: voljma(I)
sokáig tartó folyamat: volgjama(I), sokára, hosszú idő múlva: volgjama ben(I)
soha: sukhüne(I)
éjszaka: hosszúni(I), éjszaka (napszak): hosszún(I), ichel(I) (napszak), ichelt (időhat.), icheli (mn: éjszakai). A kétféle megnevezés közti fogalmi megkülönböztetés nem világos.
MELLÉKNÉVI HATÁROZÓ nagy általánosságban, számtalan rendhagyó esettel: melléknév+N, pl. berü=felesleges, berün= feleslegesen
IGÉBŐL KÉPZETT MELLÉKNÉV: IN infinitivus végződés helyett: UM képző: pl. lastin: lassítani ---- lassú: lastum
IGÉBŐL KÉPZETT FŐNÉV: IN infinitivus végződés helyett: EMAJN képző, pl.antin: adni, antemajn: adomány, pracein: okoskodni, pracemajn: okoskodás
MELLÉKNEVEK:
alapfok: madü (nagy) kücsü (kicsi/ny/) szu (felső)
középfok: madürb (nagyobb) kücsürb (kisebb) szulb v. szurb (magasabb)
felsőfok: madürelb (legnagyobb) kücsürelb (legkisebb) szuelb v. szurelb (legfelső, legmagasabb)
Megjegyzés: nem dönthető el egyértelműen, hogy a fenti példák képzése általános érvényű formációt mutat-e vagy eleve rendhagyóak. Valószínűsíthető az igen nagyszámú rendhagyóság, s szinte valamennyi melléknév fokozása önálló jellegű.
KÖTŐSZAVAK:
és: aj(I)
éspedig: ajsi(I)
ha: cha(I)
így: idi, ide(I)
mégis, ennek ellenére: idiam(I)
mégpedig (azért): ajsiam(I)
azérthogy: isiam(I)
vagy: us, use(I)
vagypedig: usiam(I)
GYAKORÍTÓ KÉPZŐ: -d, pl. atha - athad: atyaság, atyák intézménye
KICSINYÍTŐ KÉPZŐ: -r, pl. chunur: kis férfi, vantar: kis erdő, virághir: kis virág, rendhagyó módon: majra: anyácska, athira: atyácska, apácska, amri: kislány
NAGYÍTÓ KÉPZŐ: m, pl. chunum: nagy (darab) férfi, orem: nagy hegycsúcs, nagy orr
ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: - ság, -ség: -S szóvégi képző, pl. nagyság: madüs
JELZŐSÍTETT ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: -SI szóvégi képző, pl.:. nagyságos: madüsi, hősies: hideosi
ELVONATKOZTATÓ ÁLTALÁNOSÍTÓ KÉPZŐ: -ILD szóvégi képző, pl. jágh: hegy, jághild: hegység
NEM: nen(I), IGEN, ÍGY: ejen(I)
POSZTPOZÍCIÓK(I):
hen: -on,en,ön
ben: -ban,ben
be: -ba,be
wra: -ra,re,reá
irente: vki vmiért, vki, vmi érdekében. Értem, érettem: irentem, érted: irentesz, érte: ürente, értünk: irentünkh, értetek: irentükhet, értük, érettük: ürentükh
elt, olt: valahol a tér egy meghatározott helyén, pontján: pl. homolt=otthon, Konsztantinoszurrolt: Konstantinápolyban
szamar: vki, vmi számára, számotokra: szamtükhra
whet: val, vel
alto: vki, vmi által, vkin, vmin keresztül, alt: igekötő: át, pl. altvün: átjönni
velje: vmi felé, irányában
vojle: vmi fölé
wereji: vmi felé, vimi irányában (haladni)
en: általános tagadó posztpozició, főnevek és igék előtt is.
i: általános elvonatkoztatás: valahonnan, valamitől, alakitől. pl. Párszikhi: Perzsiai, Perzsiából jött, való.
no: vkinek, vminek neki, vkivel, vmivel szemben
dima: ellenében
dergü: vimivel, vkivel szemközt álló, szemben; szemközti melléknévként
p o s t p o s. c u m p r a e p o s.
sopru....hen: vimn lefelé, lefelé menetben, lefelé menet vhol:
veszpru....hen: vmin felfelé, felfelé menetben, felfelé menet vhol
SZÁMNEVEK(I):
Alapszámnevek:
egy: idzsi tizenegy: tiz hen idzsi
kettő: keltü tizenkettő: tiz hen keltű
három: khormu tizenhárom: tiz hen khormu
négy: nijdzsi tizennégy: tiz hen nijdzsi
öt: hütü tizenöt: tiz hen hütü
hat: hotu tizenhat: tiz hen hotu
hét: jeti tizenhét: tiz hen jeti
nyolc: loncsoj tizennyolc: tiz hen loncsoj
kilenc: klüntiz tizenkilenc: tiz hen klüntiz
tíz: tíz húsz: khuszi, huszonegy: khuszi hen idzsi, stb.
harminc: khormu ben tiz száz: száth
negyven: nijdzsi ben tiz ezer: hezer
ötven: hütü ben tiz
hatvan: hotu ben tiz
hetven: jeti ben tiz
nyolcvan: loncsoj ben tiz
kilencven: klüntiz ben tiz
Sorszámnevek:
első: elenisi
második: keltüsi
harmadik: khormusi....N-ik:.....-si
Törtszámnevek:
egyketted: idzsi-keltüdi
egyharmad: idzsi-khormudi
egynegyed: idzsi-nijdzsidi
egyötöd: idzsi-hütüdi
egyhatod: idzsi-hotudi
egyheted: idzsi-jetedi
egynyolcad: idzsi-loncsojdi
egykilenced: idzsi-klüncidi
egytized: idzsi-tizedi
egyhuszad: idzsi-khuszidi
SZEMÉLYES NÉVMÁSOK (I):
Alanyeset:
én: ejn mi: minkh
te: ti ti: tikh
ő: ü(j) ők: üjkh
Tárgyeset:
engem(et): inkmüt minket: minkhüt
téged: tinküt titeket: tenkhtüt
őt: jüt őket: jönkhüt
Birtokos eset:
enyém: imtin miénk: mibinkh
tiéd: tijint tiétek: tibitekh
övé:? övék: ?
Részes eset:
nekem: nikhüm nekünk: nikhünkh
neked: nikhüt nektek: nüketekh
neki: nükin nekik: nükijekh
IGÉK(I):
Az igeragozásról általában: az igék igen nagy része - felthetőleg csaknem a fele, - különösen az egy-két tagú igék esetében - rendhagyó ragozású. A rendelkezésre álló anyag esetében az igeragozás jórésze rekonstruálhatatlan. Az alábbiakban kizárólag a rekonstruálható ragozású igéket mutatjuk be.
lenni: 1. vo(a?)jgen
2. lejnin
VOJGEN és LEJNIN ragozása:
Jelenidő:
ejn vojgum minkh vojgimunkh
ti vojgisz tikh vojgitukh
űj von űjkh vontukh
Jövőidő:
ejn leszim minkh leszinkh
ti leszil tikh lesztikh
űj leszin űjkh leszenikh
Közelmúlt:
ejn volam minkh volankh
ti volajsz tikh volantukh
űj volaj űjkh volanukh
Régmúlt:
ejn voltum minkh voltunkh
ti voltajisz tikh voltajtikh
űj voltaj űjkh voltukh
menni: menin
Jelen idő: minem(?), minesz, minej, t.sz.: minenkh, mintekh, minmekh
jüven: jönni
Jelen idő: jüvem, jüvesz, jüvej, t.sz.: jüvenkh, jüvtekh, jüvmekh , felsz.m.: jüvü!
vün: eljönni, vendégségbe jönni
Jelen idő: vüm, vüsz, vüj, t.sz.: vünkh, vütekh, vümekh, felsz.m.: vü!
látni, nézni(?): szömen
írni, szántani(?): szamthen
írást róni (fába): roven
élni: elvin
szülni: szérin
születni: széritin, szülés: széris, születés: szérild - Szent-születése: Suchü szérild (Karácsony), a Szent születése (Jézus): Suchünek szérild. Születésnap: szérildbi,
Boldog születésnapot!: lünde szérildbi! (új)
(meg)halni: jalen
ölni, megölni: wülin - ne ölj!: ne wüljü! wüljüne!
sijn, sivin: elpusztulni, megsemmisülni
sivátin, sivájátin, sijátin: lerombolni, elpusztítani, megsemmisíteni
kapni, megkapni: asten (rendhagyó, ragozás hiányosan maradt meg) kapott vmi: asta
türen: eltűrni, elviselni
türetin: véghezvinni, kivitelezni vimt vkivel, vimvel szemben(I)
tenni: tün (ragozása valószínűleg u.a. mint vün)
enni: hentin
inni: hümin
tudni, ismerni: tondin
megszentelni, megünnepelni: suchütin
adni: amtin
jelen idő: e.sz.: amtam, amtasz, amtaj, t.sz.: amtankh, amtatokh, amtakh
várni vkire, vmire, vmit: warin
fújni vmit: fuvin
folyni: volgjin, volgün(?)
üzenni: iszten
kapcsolni, összekapcsolni: kapitin, kapcsolódni: kapin, kapcsolat: kap
nyomni vkit, vmit, közösülni (v.ö. baszni): batten
enged(ni): engün
járni: járin
magasra jutni, emelkedni, tiszteltni: hegin
felemelni, tisztelni, tiszteltetni: hegatin
előhívni, kivívni vmit: pegin
felvenni, alkalmazni: anuin
kínálni, ajánlani vmit: kenájin
hívni, felhívni vkit vmire: chüvin; híve vkinek, vminek: chü(v)
hívő: chüvigh
beborítani: büretin(I)
gyűlni, felhalmozódni: jülin
gyüjtemény, felhalmozódás: jülemild, gyüjtemény, tár (factitivus érteleben), jületild
célba érni, megérkezni: kopin
találat, becsapódás (nyilazásnál, dárdavetésnél): kopild, cél: kop
gyűjteni: jületin, (össze)gyűlni: jülin, gyűjtemény: jületid, gyűlés: jülemild
(fel)avatni, felkenni vkit, vmit: kenin, felavatás, felkenés, harci díszbe való kifestés: keni
felkinálni, felajánlani vkit, vmit: kenájátin
származni, vadi: származás, vadatin: származtatni: vadin
származni, nem tisztázható a fogalmi különbség előzőtől: okin
elkezdődni: dikün, elkezdeni: dikátün, kezdet: dike(i)
óhajtani vmit: ászin (óhajtó mód segédigéje)
lehetséges lenni, hatni, hetni (megfelel a német mögen igének): hetin) a feltételes mód segédigéje: hetin(I)
Régmúlt általános ragja: LT pl. antult = adott, antultmuk = adtunk
Befejezett múlt: -UTTA, pl. anutta = adott, anuttankh = adtuk (tárgyiasított formában)
Felszólító mód (egyesszám második személy) általános ragja: Ü, pl. antü = adj!
összes további eset: -ünüm, -ü, -ün, - ünkh, -ünetekh, - ünükh.
Tiltó mód: felszólító mód+NE, pl. wüljüne=ne ölj! Megjegyzés: a ne tiltó rag gyakran az ige elé kerül, u.i. a ne wüljü is helyes.
Óhajtó mód: ászi segédigével: ászin+infinitivus, pl. ászim hümin, ászisz hünim, ászi hümin, ászinkkh hümin, ászitekh hümin, ászikh hümin.
Jelenidejű feltételes mód: hetin segédigével: hetin+infinitivus, pl. hetim hümin, hetisz hümin, heti hümin, hetinkh hümin, hetitekh hümin, hetikh hümin.
Jövőidő: egyszerű meghatározott:infinitivus végződés + -im, -isz, - i, -inkh, itekh,-ikh, pl. holnap iszom: voljma hüminim, iszol: hüminisz, iszik: hümini, iszunk: hümininkh, isztok: hüminitekh, isznak: hünminikh.
Összetett meghatározatlan közeljövő: LEJNIN segédige+infinitivus végződés: +I pl.most majd iszom: lejszim hümini, stb.
Összetett meghatározatlan távoli jövő: VÜN segédige+infinitivus végződés+I, pl. majd (valamikor) inni fogok: vüm hümini, stb.
Általános participium praesens: IN, EN infinitum végződés helyett: AGH vagy JAGH, ritkán IGH (pl. hüvigh=hívő) képző: pl. volgjin(folyni)-volgjagh(folyó), szamthen: szántani - szamthagh: szántó, földműves.
Általános participium futurum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁNT képző
Pl. rendhagyó/!!!/: vün(eljönni) - vüjánt(az eljövendő, a jövőbeni, a jövő)
Általános participium perfectum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁTH képző
Gerundium: infinitum tő helyett: - EVE, IVE egyes esetekben: ED(E) végződés. pl. hümeve: (meg)ivandó, megíva, vüve: jőve; jüvede: (el)jőve. A két tipus (v,d) nem feltétlenűl azonos nyelvtani jelentés, megkülönböztetésük az anyag jelenlegi feldolgozási szintjén nem lehetséges.
MŰVELTETŐ IGE: -ÁT toldalékrag az igető után és az infinitivus rag előtt. Pl. sivin elpusztulni, sivÁTin elpusztítani
SZÖVEGEK
Hun és örmény fonetikus betűkkel leírt szövegtöredék (SzKhB/490) - (vagyis Szurb Khács B/490)
Asari Isechunkhkh(kétszer leírt kh, értelmezhetetlen, esetleg nyomatékos genitivus?) ontutta Asaret Asaraszunihesz(z?). Asarinekh vikh amendachunkh voltukh. Chunkh ai anikh igebul vadoltukh. Isechunekh thaga Éjalana. Amenda azdigh chun ai ani. Asaront ai szertis okinta amenut.
Örmény betűkkel leírt szöveg:
TIZESZAVA (SzKhM/189) - (vagyis Szurb Khács M/189)
- Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet.
- Leszünüte keltüdisi istahainitekh.
- Aluvüne istahainje inejvet berüin száhátwra.
- Suchütü isabikhet.
- Wüljüne.
- Lopüne.
- Tiknazirüne.
- Hegaratü athaitet ai maiatet.
- Auharüne klübarekatje inüt barunh(j?)át.
- Klübarekat(i)dima tüne ullü zedauwajildet.
Türününkhne sivajatin Isurrukhet (Szövegtöredék :SzKhM/ 112) - (vagyis Szurb Khács M/112)
SZÖVEG (K, görögből, fonetikailag nehezen rekonstruálható, SzKhMch/14)- (vagyis Szurb Khács Mch/14)
En arkhéj éjn ho Logosz, kaj ho Logosz éjn prosz tón Theón,
kaj Theosz éjn ho Logosz:
Esziszkü ben volaj szava, iszia szava volaj theosz velé iszia theosz volaj szava
feltételezés: iszia=isa (HB)
Megjegyzés: mivel itt a szöveg nem az isztain alakot használja, úgy tűnik ez nem felel meg a görög theosz fogalomnak.
A HUNOK VALLÁSA
Ó-örményből (grabar) fordította Schütz Ödön és Detre Csaba, 1978. Eredeti: Kr. u. 6. szd. eleje, Szurb Khács Jekegetzin, Iszfahán tartomány, Irán.
( ) jelölés között az eredeti grabar szöveg utalásai az örmény megfelelőre.
/ / jeölés között a fordítók megjegyzései.
A hunok (sonjuk) vallása egyszerű és könnyen áttekinthető. Egy igazi istenük van és ez a Nap (Napi). A Nap mindenek eredete, mindenek meghatározója és folyamatosan sugározza ki az egész világot. A Nap lenyugta után az /álló/ csillagok vigyázzák az eget, a földet, mint a Nap követei és szemei. A Nap éjjel a csillagokban szétszórja magát az égen, s napkeltekor begyűjti a csillagokat. Az Északi Madü /Madü: uralkodó, szószerint a Nagy/ Birodalmában egy évben csak egyszer szórja szét magát. - /sic ! - d.cs./ Az elesett harcosok a Napot követik égi útján. (Napje outou: a Nap gyepüje /bizonyára az Ekliptikáról van szó/.) A Hold a Nap felesége, csupán visszfénye /sic ! - d.cs./ minden hatalom nélkül. Ugyanilyenek a bolygók, a Nap gyermekei /sic ! - d.cs./.
A Madü a Nap földi helytartója. A Nap először őt és harcosait köszönti, ha leborulnak előtte. A hunok naponta háromszor imádkoznak a Naphoz: napkeltekor, délben, napnyugtakor: a Nap felé a földre leborulva imádkoznak, homlokukat a földre szorítva. Lovon ülve a ló hátán a Nap felé előresimulva imádkoznak. A honoknak ma már nincsenek templomaik, mint ahogyan kifejezik: az egész világ templomuk, mivel a világ a Nap temploma. Az ősök, a keleti és déli sonjuk, építettek templomokat, amikor több istent imádtak. Ezeket a Nap a tüzével elemésztette, s megtiltotta /lehetetlenné tette/ más istenek imádását. Azóta tilos mindenféle bálvány kultusza is, ezeket a Madü pusztíttatja el. A Nap mindenféle ábrázolása, különösképpen antropomorf módon, tilos. Egy Nap-szimbólum megengedett: egy kör közepén egy ponttal. A hunoknak papjaik sincsenek. A hunok sokféle szövetséges népe a legkülönfélébb isteneknek hódol, egyszerre többnek is. Ezekkel szemben a hunok messzemenően türelmesek, s ha bántalom éri e népek valamelyikét vallásuk gyakorlásában, megvédik őket, s a zavarkeltőket szigorúan megbüntetik. A védelem a szövetségesek templomainak, bálványainak is szól. Welamabiri Madü /a név jelentése: hű szövetséges uralkodó/ kétszáz hunt végeztetett ki, mert felgyújtották a szövetséges marju nép /ma nem azonosítható egykori nép/ templomait. A hunok vallása ugyanolyan egyistenhit, mint a miénk /mármint az örmény keresztények egyistene/, de nincsenek szentjeik és vallásuk nem különbözteti meg az embert az embertől. A sonjuk /ősi hunok/ nyelvén több Nap-himnusz létezik. A himnuszok többsége törvényeket hordoz. Ezeket maga a Nap sugározza ki, s mikor ezeket énekelik, eggyé válnak a Nap mindent éltető sugarával.
KÖVETKEZTETÉSEK
A rendelkezésre álló szövegek elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a Kaukázus északi előterében Kr.u. 500 körül egy olyan nép élt, amely önmagát hun-nak nevezte, s a feljegyzéseket készítő örmény hittérítők ezt a megnevezést elfogadták és átvették. Az előzetes elemzések szerint a rendelkezésre álló szókészletnek mintegy a fele rokonítható a mai magyar nyelv szavaival. Itt külön kérdéskör a rokonítható szavak etimológiai eredete. Az itt rekonstruált hun nyelv nyelvtani rendszere erősen hasonlít a mai magyar nyelvére. Érdekesség, hogy a szókészletben a második rokonítható nyelv az örmény. Ez vonatkozik a nyelvtanra is. Érdekes összefüggések találhatók elsősorban az igeragozás terén. E vonatkozásban talán közelebb kerültünk a magyar-rokon és indoeurópai nyelvek közös gyökeréhez. Ezt alátámasztani látszik a keltával való néhány rokonítható szó is. (lásd: melléklet). Azt kijelenthetjük, hogy a hun nyelvet nem lehetséges olyan kategóriába behelyezni, mint finnugor. Itt ez a kategória elveszti realitását. Célszerűbb a rokonsági körre a magyar-rokon, vagy akár hungaroid megnevezés. Ugyancsak feltűnő, hogy alig találkozunk kifejezetten török eredetű szavakkal, viszont érdekesek némely Kelet-Eurázsiai eredetű szavak, ugyanígy a nyilvánvalóan indiai eredetűek is. A szó és nyelvtani anyag átfogó etimológiai értékelése nyilvánvalóan majd csak az egész anyag összeállítása után lesz lehetséges.
Ó-örményből (grabar) fordította Schütz Ödön és Detre Csaba, 1978.
Eredeti: Kr. u. 6. szd. eleje, Szurb Khács Jekegetzin, Iszfahán tartomány, Irán.
Hun és örmény fonetikus betűkkel leírt szövegtöredék (SzKhB/490) - (vagyis Szurb Khács B/490)
TIZESZAVA (SzKhM/189) - (vagyis Szurb Khács M/189)
Türününkhne sivajatin Isurrukhet (Szövegtöredék :SzKhM/ 112) - (vagyis Szurb Khács M/112)
SZÖVEG (K, görögből, fonetikailag nehezen rekonstruálható, SzKhMch/14)- (vagyis Szurb Khács Mch/14)
Irodalom: Edmund Sjuk: HIn hajeren - chuneren jerkulezú maltjanner Iráni medzs – Matenadaram, Jereván, 1962 (Schütz Ödön: Ősrégi örmény-hun kétnyelvú kéziratok Iránban, Mataneradam, Jereván, 1962)
Sima Qian (Kr. e.2-1 szd) A hunok legkorábbi története A Shi Ji 110. kötete: Magyarra fordította Du Yaxiong és Horváth Izabella, Peking, 1977, Press Print, Kiskunlacháza
StreetSkinsHungary
2010. július 13., kedd
2010. június 29., kedd
A Skinheadek az 50-es 60-as évek két fő szubkultúrájából alakultak ki. Ez a két szubkultúra a "mod" és a "rudeboy" volt. A "modok" brit munkás osztály fiataljai voltak. Ők az akkoriban a legújabb zenének számító reggae-t és ska-t hallgatták. Az öltözködésük a késöbbi Skienheadekéhez hasonló volt. Ami még elengedhetetlen kellék volt, az a robogó. Akkoriban minden fiatal robogóval járt. Ök fehér bőrü fiatalok voltak, akik büszkék voltak a munkás osztályra és a gyökereikre. "Rudeboy"-oknak a gengszter típusú jamaikai fiatalokat hívták. Bennük nagyon erös volt az összetartás és nem kímélték azt, aki az útjukba állt. A 60-as években sok jamaikai emigrált Britanniába, így találkozott a két szubkultúra egymással.
Ebböl a két csoportból születtek az első Skinheadek 1969 táján.Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a football és persze a munkás osztályhoz mindig hűek maradtak. Ami egy embert Skinheaddé tehet, az az erős közösségi tudat. Nincs még egy ilyen összetartó közösség, és nem is lesz soha. Erejük abban állt, hogy mindig számíthattak egymásra.
A Punk első hulláma hatott a Skinheadekre. Az korai punk zenék nagyon népszerüek voltak a skinek közt is. Hamarosan a streetpunk szerves része lett kultúrájuknak. Ez a stílus hamarosan az Oi! nevet kapta. Az Oi! sosem volt politizáló zene, de sajnos sokan voltak, akik eszközként használták saját politikai nézeteik terjesztésére.
Aki még mindig nem érti, hogy mit jelent Skinheadnek lenni, annak idézem George Marshall, a Glasgow Skinheads tagjának levelét: "A Skinhead mindenkinek mást jelent. Hogy mások mit gondolnak rólunk, az nem fontos és nem is érdekel. Az utóbbi 25 évben sok dolog változott. Van ami jobb lett, és van ami roszabb. De a tradícionális eszmék megmaradtak: légy hű magadhoz, a családodhoz, a városodhoz, az országodhoz és a munkás osztályhoz! Egy Skinhead mindig megkűzd az igazáért és kiáll a társai mellett, ha bajban vannak. A Skinhead egy életérzés, ami tovább él a szívedben azután is, ha a bakancsot már szögre akasztottad. Nincs több ilyen kultúra, ami így éreztetné veled az összetartozást, a testvériséget. Ez az, amiért a Skinheadek fenn tudtak maradni immáron 25 éve."
Részletesebben:
Az elsö generáció:
A skinheadek elsö generációja Nagy-Brittaniában 1968/69-ben indult útjára. Más ifjúsági kultúrákból létrejött kis gengek alakultak, melyek mindenek elött London utcaképét és az éjszakai klubokat uralták:
- modok: brit közép-és alsóbb osztálybéli fiatalok,
-rude boyok: a jamaikai bevándorlók gyerekeinek gengjei,
-boot boyok: rivalizáló futballgengek.
A skinheadek jelentös munkásosztály-öntudattal rendelkeztek. Skinheadnek lenni egyet jelentett a lázadó és agresszív ifjúsági mozgalomhoz tartozással. A skinek többnyire kis utcai gengekbe tömörültek, leginkább férfiak voltak és 18 éven aluliak. Harcias fellépésüek voltak, öltözködési stílusokat a fent említett csoportoktól vették át. A zenének (ska, a hetvenes években pedig a streetpunk) nagy jelentősége volt a színtéren belül A színesbörü skinheadek akkoriban sokan voltak Angliában. A jamaikai bevándorlók gyerekeivel együtt esténként brit klubokban táncoltak a ska zenére. Jellegzetes megmozdulásaik a rivális bandákkal való összecsapások voltak. No meg a futballstadionokban az ellenséges szurkolókkal való harcok.
A skinheadek a flower-power mozgalom diákjaival szembeni ellenpontot jelentették. A diákoktól ugyanis távol állt a proletár osztály.A rasszizmus semmivel sem volt jobban jelen körükben, mint más társadalmi rétegeknél. A rasszizmus témához például ezt fuzte hozzá az egyik akkori gengtag: "Egy fekete futószalagmunkás közelebb áll hozzám, mint egy fehér banktisztviselő ."
A skinheadmozgalom elsö meghatározó szakasza a hetvenes évek kezdetével lezárult.
Punk és Politizáltság
A punk hetvenes évek második felében jelentkezö hullámával a skinheadmozgalom új csúcspontra ért. A punkok és a skinek hirtelen kúlturális egymásra találása közös platformot hozott létre. A skinheadstílus újraéledésében a punkok is megtalálták magukat: az utcai gengekben, a futballerőszakban, és a harcias proletár fellépésben. A punkkal összefüggésben a skinheadkultusz Nagy-Britannia határain túlra is eljutott. Amikor a média több látványos futballstadioni ütközetet követően felfedezte magának a skinheadeket, mint a társadalom egy új, eröszakos ellenségképét, nem telt el sok idö a szervezett csoportok megjelenéséig, melyek megkezdték a skinheadek agitálását. Minthogy a fasiszta Nemzeti Front fellendülése idöben az új skinheadgeneráció életre kelésére ( ' 70-es évek vége) teheto , jó alapot szolgáltatott a neonácik és a skinheadek összemosására.A skinheadmozgalom egy részének ez megfelelt. Felvették a bonehead (csontfejü ) kifejezést, nyíltan jobboldali nézeteket hangoztattak, miközben továbbra is a skinheadek külsö jegyeit viselték magukon. A jobboldali British Movement is nacionalista beállítódású skinheadek részvételével alakult. A jobboldali skinheadzenekarok az olyan megmozdulásokra válaszul, mint például a Rock a Rasszizmus Ellen, megszervezték a Rock a Kommunizmus Elleni koncertjeiket. Ebből jött létre 1986-ban a Waffen-SS vezényszavából a Blut und Ehre-bol a Blood and Honour-mozgalom (Vér és Becsület, egy Magyarországon muködő fasiszta szervezet neve is ez, megtévesztésképp Kulturális Egyesületnek hívják magukat.)
Oi:
A ' 80-as évek végén jelentek meg politikai nézettől mentes csoportok, Ők az Oi!-Skin elnevezés alá tömörültek
Öltözködés:
Jellemző viseletük bakancs és a narancssárga bélésű bomber(pilóta)dzseki, hidegfegyverek (pl. bokszer, vasrúd, távol-keleti hidegfegyver). Igen jellemző még a fehér cipőfűző, illetve a fekete vagy millitarii nadrág, amit sokszor belehúznak a bakancs szárába.
A bakancs:
A legelterjedtebb Skinhead lábbeli a Dr. Martens márkájú bakancs, fehér fűzővel, és általában acélbetéttel. Amit nem ritkán fegyverként is alkalmaznak. A bakancs a mozgalom katonai jellegére is utal, tetoválásként és más ábrázolásban is gyakran feltűnik.
A "boot (bakancs) party" kifelyezés is olyan skinhead összejövetelekre utal, ahol általában erőszakos cselekményekben is részt vesznek.
Ebböl a két csoportból születtek az első Skinheadek 1969 táján.Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a football és persze a munkás osztályhoz mindig hűek maradtak. Ami egy embert Skinheaddé tehet, az az erős közösségi tudat. Nincs még egy ilyen összetartó közösség, és nem is lesz soha. Erejük abban állt, hogy mindig számíthattak egymásra.
A Punk első hulláma hatott a Skinheadekre. Az korai punk zenék nagyon népszerüek voltak a skinek közt is. Hamarosan a streetpunk szerves része lett kultúrájuknak. Ez a stílus hamarosan az Oi! nevet kapta. Az Oi! sosem volt politizáló zene, de sajnos sokan voltak, akik eszközként használták saját politikai nézeteik terjesztésére.
Aki még mindig nem érti, hogy mit jelent Skinheadnek lenni, annak idézem George Marshall, a Glasgow Skinheads tagjának levelét: "A Skinhead mindenkinek mást jelent. Hogy mások mit gondolnak rólunk, az nem fontos és nem is érdekel. Az utóbbi 25 évben sok dolog változott. Van ami jobb lett, és van ami roszabb. De a tradícionális eszmék megmaradtak: légy hű magadhoz, a családodhoz, a városodhoz, az országodhoz és a munkás osztályhoz! Egy Skinhead mindig megkűzd az igazáért és kiáll a társai mellett, ha bajban vannak. A Skinhead egy életérzés, ami tovább él a szívedben azután is, ha a bakancsot már szögre akasztottad. Nincs több ilyen kultúra, ami így éreztetné veled az összetartozást, a testvériséget. Ez az, amiért a Skinheadek fenn tudtak maradni immáron 25 éve."
Részletesebben:
Az elsö generáció:
A skinheadek elsö generációja Nagy-Brittaniában 1968/69-ben indult útjára. Más ifjúsági kultúrákból létrejött kis gengek alakultak, melyek mindenek elött London utcaképét és az éjszakai klubokat uralták:
- modok: brit közép-és alsóbb osztálybéli fiatalok,
-rude boyok: a jamaikai bevándorlók gyerekeinek gengjei,
-boot boyok: rivalizáló futballgengek.
A skinheadek jelentös munkásosztály-öntudattal rendelkeztek. Skinheadnek lenni egyet jelentett a lázadó és agresszív ifjúsági mozgalomhoz tartozással. A skinek többnyire kis utcai gengekbe tömörültek, leginkább férfiak voltak és 18 éven aluliak. Harcias fellépésüek voltak, öltözködési stílusokat a fent említett csoportoktól vették át. A zenének (ska, a hetvenes években pedig a streetpunk) nagy jelentősége volt a színtéren belül A színesbörü skinheadek akkoriban sokan voltak Angliában. A jamaikai bevándorlók gyerekeivel együtt esténként brit klubokban táncoltak a ska zenére. Jellegzetes megmozdulásaik a rivális bandákkal való összecsapások voltak. No meg a futballstadionokban az ellenséges szurkolókkal való harcok.
A skinheadek a flower-power mozgalom diákjaival szembeni ellenpontot jelentették. A diákoktól ugyanis távol állt a proletár osztály.A rasszizmus semmivel sem volt jobban jelen körükben, mint más társadalmi rétegeknél. A rasszizmus témához például ezt fuzte hozzá az egyik akkori gengtag: "Egy fekete futószalagmunkás közelebb áll hozzám, mint egy fehér banktisztviselő ."
A skinheadmozgalom elsö meghatározó szakasza a hetvenes évek kezdetével lezárult.
Punk és Politizáltság
A punk hetvenes évek második felében jelentkezö hullámával a skinheadmozgalom új csúcspontra ért. A punkok és a skinek hirtelen kúlturális egymásra találása közös platformot hozott létre. A skinheadstílus újraéledésében a punkok is megtalálták magukat: az utcai gengekben, a futballerőszakban, és a harcias proletár fellépésben. A punkkal összefüggésben a skinheadkultusz Nagy-Britannia határain túlra is eljutott. Amikor a média több látványos futballstadioni ütközetet követően felfedezte magának a skinheadeket, mint a társadalom egy új, eröszakos ellenségképét, nem telt el sok idö a szervezett csoportok megjelenéséig, melyek megkezdték a skinheadek agitálását. Minthogy a fasiszta Nemzeti Front fellendülése idöben az új skinheadgeneráció életre kelésére ( ' 70-es évek vége) teheto , jó alapot szolgáltatott a neonácik és a skinheadek összemosására.A skinheadmozgalom egy részének ez megfelelt. Felvették a bonehead (csontfejü ) kifejezést, nyíltan jobboldali nézeteket hangoztattak, miközben továbbra is a skinheadek külsö jegyeit viselték magukon. A jobboldali British Movement is nacionalista beállítódású skinheadek részvételével alakult. A jobboldali skinheadzenekarok az olyan megmozdulásokra válaszul, mint például a Rock a Rasszizmus Ellen, megszervezték a Rock a Kommunizmus Elleni koncertjeiket. Ebből jött létre 1986-ban a Waffen-SS vezényszavából a Blut und Ehre-bol a Blood and Honour-mozgalom (Vér és Becsület, egy Magyarországon muködő fasiszta szervezet neve is ez, megtévesztésképp Kulturális Egyesületnek hívják magukat.)
Oi:
A ' 80-as évek végén jelentek meg politikai nézettől mentes csoportok, Ők az Oi!-Skin elnevezés alá tömörültek
Öltözködés:
Jellemző viseletük bakancs és a narancssárga bélésű bomber(pilóta)dzseki, hidegfegyverek (pl. bokszer, vasrúd, távol-keleti hidegfegyver). Igen jellemző még a fehér cipőfűző, illetve a fekete vagy millitarii nadrág, amit sokszor belehúznak a bakancs szárába.
A bakancs:
A legelterjedtebb Skinhead lábbeli a Dr. Martens márkájú bakancs, fehér fűzővel, és általában acélbetéttel. Amit nem ritkán fegyverként is alkalmaznak. A bakancs a mozgalom katonai jellegére is utal, tetoválásként és más ábrázolásban is gyakran feltűnik.
A "boot (bakancs) party" kifelyezés is olyan skinhead összejövetelekre utal, ahol általában erőszakos cselekményekben is részt vesznek.
MARSCHALKÓ LAJOS - MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?
A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az "antiszemita barbárság" hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.
Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882.május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság el?tt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:
"Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van."
A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet.
Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza elött, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat.
Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem.
A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd késöbb a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószín?bben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. El?ször hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte.
"Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a késöbb megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Késöbb megvásárolta híres birtokát, amelyet "eszlári pusztának" nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítöbb könyvét: "A nagy per"-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal kés?bb a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
Késöbb kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készül? tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ? eresztette el a tutaja mögé kötött hullát.
De hát hogyan került a 24 éves, tüdűvészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni.
A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az "antiszemiták" találmánya az egész gyilkossági ügy.
A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár cím? könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi:
"Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a kés?bb hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk."
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja "a testt?l elkülönített vér élvezetét".
A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának.
Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
"Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kett? között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblő és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
Ámde, ha megengednűk is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka."
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40.
"Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát."
A minden "antiszemitizmustól" mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is.
A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhet? fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehet?, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok.
Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva.
A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság b?ne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen.
Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
"Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekb?l kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is."
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
"Miért az általános síkraszállás,
Mikor nincs általános támadás?
Ha egy ember feljajdul népetekt?l,
?t megbosszulni mért jön annyi más?
Vigyázzatok, mert egyszer összehozza
A más tábort is szenvedélye majd,
Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,
S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!
Min függtök össze ti a sakterekkel?
Sorsuk oly módon miért érdekel?
Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl
Miattatok már büntetni se kell?
Azért van a vallási türelem,
hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,
Hogy saját arcát azzal eltakarva
Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?"
"Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized elött emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára" írja a magyar újságírás nagy mártírja.
Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezd?dött meg a f?tárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt.
1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet elött állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lev? téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: b?nösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: b?nösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók ?felségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítél? lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felel?sséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéb?l kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elött leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
"Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!"
- írta ötven évvel kés?bb Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!
Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.
Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Samuelly Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Samuellynek, vagy Rákosi Mátyásnak.
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban. [68]
Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
"Beh piros vagy Solymosi Eszter vére,
Beh meleg!
Hajnalt festek a magyar égre
És felkelő napot veled,
Hogy ne hulljon hiába vérünk
S emléked árva hajadon
Solymosi Eszter árva népét
Ébressze bátran, szabadon."
A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az "antiszemita barbárság" hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.
Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882.május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság el?tt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:
"Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van."
A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet.
Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza elött, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat.
Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem.
A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd késöbb a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószín?bben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. El?ször hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte.
"Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a késöbb megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Késöbb megvásárolta híres birtokát, amelyet "eszlári pusztának" nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítöbb könyvét: "A nagy per"-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal kés?bb a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
Késöbb kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készül? tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ? eresztette el a tutaja mögé kötött hullát.
De hát hogyan került a 24 éves, tüdűvészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni.
A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az "antiszemiták" találmánya az egész gyilkossági ügy.
A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár cím? könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi:
"Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a kés?bb hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk."
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja "a testt?l elkülönített vér élvezetét".
A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának.
Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
"Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kett? között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblő és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
Ámde, ha megengednűk is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka."
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40.
"Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát."
A minden "antiszemitizmustól" mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is.
A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhet? fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehet?, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok.
Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva.
A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság b?ne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen.
Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
"Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekb?l kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is."
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
"Miért az általános síkraszállás,
Mikor nincs általános támadás?
Ha egy ember feljajdul népetekt?l,
?t megbosszulni mért jön annyi más?
Vigyázzatok, mert egyszer összehozza
A más tábort is szenvedélye majd,
Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,
S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!
Min függtök össze ti a sakterekkel?
Sorsuk oly módon miért érdekel?
Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl
Miattatok már büntetni se kell?
Azért van a vallási türelem,
hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,
Hogy saját arcát azzal eltakarva
Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?"
"Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized elött emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára" írja a magyar újságírás nagy mártírja.
Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezd?dött meg a f?tárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt.
1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet elött állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lev? téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: b?nösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: b?nösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók ?felségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítél? lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felel?sséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéb?l kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elött leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
"Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!"
- írta ötven évvel kés?bb Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!
Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.
Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Samuelly Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Samuellynek, vagy Rákosi Mátyásnak.
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban. [68]
Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
"Beh piros vagy Solymosi Eszter vére,
Beh meleg!
Hajnalt festek a magyar égre
És felkelő napot veled,
Hogy ne hulljon hiába vérünk
S emléked árva hajadon
Solymosi Eszter árva népét
Ébressze bátran, szabadon."
14/88
Amíg a fehér faj nem veszi észre, hogy csakis egy forrásból juthat tartós igazságokhoz, nem lesz béke vagy stabilitás a Földön. A természet megváltoztathatatlan törvényeiben vannak az élet, rend és megértés kulcsai. Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén. A Föld fehér embereinek meg kell érteniük, hogy éppen úgy alá vannak rendelve a természet vastörvényeinek, mint a teremtés más elemei, ellenkező esetben nem lesz biztonságuk és békéjük, mi több, puszta létük is ettől függ.
A világ lángokban áll, mert fajokat, alfajokat, nemzeteket és kultúrákat arra kényszerítenek, hogy megsértsék saját természetadta ösztöneiket a fönnmaradásra. Sok jóindulatú, de kevés értelemmel bíró ember tünetek ellen harcol, melyek a természet törvényeivel szembeni engedetlenség következményei. Mivel az emberi természet olyan, hogy keskeny, helyi álláspontokat formál a közvetlen környezetéből, a jelen körülményekből és a belenevelt dogmákból. Az az erős törzs, amely számtalan évszázadon át irányította a világ eseményeit az emberiség legalapvetőbb ösztöneit használva ki. A tudatlanok közti harcok és konfliktusok az irányítók álarca. Az embereket irányító alapvető törvények mélyebb megértése szükséges, ha meg akarjuk védeni kultúránkat kizsákmányoló hóhérainktól. Ez a pár oldal nem mutatja be a kormány részletes működését, csak azokat az alapelveket, melyeket ha megértünk, segítenek a népnek egyénként és a nemzet részeként.
1. Minden olyan vallás hamis, amely tagadja a világmindenség természetes törvényeit.
2. Bárhogyan is fogjuk fel Istent vagy az Isteneket, a világmindenség hatóerejét, aligha tagadható, hogy a természet törvényei ennek az erőnek a munkája és célja.
3. Isten és a vallások egymástól különálló és gyakran egymásnak ellentmondó elvek. A természet bizonyítja az isteni tervet, hogy a természetes világ vagy az emberi intelligencia isteni mű. A vallást halandók hozzák létre, ezért alapvetően esendő. A vallás megőrizhet vagy tönkretehet egy népet, függően szerkezetétől, melyet az ősöktől kapott, terjesztői szándékától és a történelmi körülmények szeszélyétől.
4. Az imádság legigazabb formája a természettel való mély kapcsolat. Ez nem beszédet jelent. Menjen egy magányos helyre, ha lehet, egy hegytetőre, egy világos, tiszta éjjelen, és gyönyörködjön a végtelen világegyetem méltóságában és rendjében. Fogja föl, hogy Ön egyrészt következetlen a dolgok nagyságának megítélésében, másfelől a mindenség láncában Ön értékes láncszemet képez. Ott kezd majd rájönni, hogy hogy tud a büszkeség és az én együtt létezni tisztelettel és nagyrabecsüléssel. Ott megtaláljuk az összhangot a természettel, és az összhanggal megjön az erő, béke és a biztonság.
5. A világi rendszerek védik és támogatják a vallásokat, melyek a túlvilági életről tanítanak. Így tanítják a népeket arra, hogy lemondjanak fegyvereikről a ragadozókkal szemben ebben az életben.
6. A világi és vallási történelem önkiszolgáló csalás eredménye, melyek olyanok hirdetnek, akiknek ebből hasznuk van.
7. A vallás Legelőnyösebb formájában a nép és kultúra szimbolikája. Egy fajok közti vallás megsemmisíti az egyediség érzését, a különállást, és azokat az értékeket, melyek a faj túléléséhez szükségesek.
8. Az emberek azt nevezik természetfölöttinek, amit még nem értettek meg és fedeztek föl a maguk számára.
9. A törvények szaporodása egyidejűleg a szabadság csökkenésével a nemzet lelki betegségének jele.
10. Ha egy nemzetnek nincs szellemi egészsége és erkölcse, akkor a kormány és elvtelen emberek töltik ki az űrt. Ezért a szabadság erkölcsi értékekben él, a zsarnokság erkölcsi űrbe dönt.
11. Az igazságot nem kell hosszan magyarázni. Ezért óvakodj a hosszan magyarázott tantételektől. A nagy elveket röviden be lehet mutatni.
12. Az igazság nem fél a vizsgálatoktól
13. A megalapozatlan hit csapda. Aki nem vizsgálja meg hitének érvényességét és hatásait, szenvedni és pusztulni fog.
14. A természettel egyhangban semmi sem helyesebb, mint a saját fajunk megőrzése.
15. Nincs annál nagyobb hajtóerő, mint a biztos meggyőződés abban, hogy amit teszünk, helyes.
16. Az egészséges emberek jellemzője a tisztánlátás. A beteg vagy halódó népeknél, kultúráknál vagy fajoknál a tartalmat a külsőségek helyettesítik.
17. A tisztánlátás magába foglalja a képességet, hogy meg tudjuk a hitet és a bemutatható valóságot különböztetni.
18. A természet törvényei nem ismernek jogokat vagy előjogokat. A szarvas, melyet az éhes oroszlán becserkészett, elvesztette jogát az életre. Az életre való jogot azonban megszerezheti, ha aláveti magát a természetnek - ösztönei intik óvatosságra és menekülésre. Hasonlóképpen, az embernek nincs joga életre, szabadságra vagy boldogságra. Ezeket megszerezheti családja, törzse vagy ősei által, de ezek csak szerzések, és nem jogok. Ezen szerzések értékét csak óvatosan és a természeti törvényeknek való alávetéssel lehet biztosítani.
19. Olyan népek, melyek nincsenek meggyőződve saját egyediségükről és értékükről, el fognak pusztulni.
20. A fehér faj évezredek során szenvedett az ázsiai és afrikai fajok hódításától és kegyetlenségétől. Például Dzsingisz kán hódítása idején, majd a török megszállás idején. (Megjegyzendő, hogy az amerikai indiánok fajilag mongoloidok). A 8-adik században, évszázadokkal a négerek Amerikába szállítása előtt az északafrikai kevertfajú mórok megszállták és meghódították Spanyolországot, Portugáliát és Franciaország egy részét. Így az a kísérlet, mely a fehéreket bűnösnek akarja ábrázolni érvénytelen mind a történelmi tényeket tekintve, mind a természet törvényeit, melyek tagadják a fajok közötti szánalmat. Tény, hogy az összes faj mérhetetlenül sokat nyert az árja faj alkotóképességéből.
21. Az olyan népek, melyek megengedik, hogy más fajok köztük éljenek, ki fognak pusztulni, mert ez a keveredés elkerülhetetlen következménye, mert megsemmisíti a befogadó faj jellegét és létezését. Az erőltetett beilleszkedés szándékos és rosszindulatú népirtás, különösen a fehér faj számára, akik a világon apró kisebbséget tesznek ki.
22. Végső soron egy fajt nem teljesítménye alapján ítélnek meg, hanem túlélési képessége alapján.
23. Politikai, gazdasági és vallási rendszereket meg lehet szüntetni és újra föltámasztani,
de a faj halála visszafordíthatatlan.
24. Egyetlen faj vagy nép sem képes területi különállás nélkül létezni, mivel csak saját területén képes saját faját védeni, támogatni és fenntartani.
25. Kulturális különállás nélküli népek ki fognak halni.
26. Az antipátia fajok és egyedek között a természet adománya az egyéniség és a megmaradás érdekében. Az említett természetes antipátia fenntartásához szükséges területi különállás elveinek megsértése vagy konfliktusokhoz vezet, vagy elkorcsosuláshoz.
27. Nem konstruktív más fajokat vagy akár keverékfajokat gyűlölni. De szét kell válni tőlük a saját faj túlélésének érdekében. De szívből és energikusan kell gyűlölni a fajárulókat saját sorainkban. Gyűlölni kell mindazokat az embereket és cselekedeteket, melyek népeket, kultúrákat pusztítanak, vagy a területek faji különállását rombolják.
28. A többfajú társadalom a fajmegtartás minden természeti törvényének ellentmond.
29. Az egyenlőség elvét a természet minden törvénye cáfolja. Ez csak a legkisebb közös nevező keresése, és célja minden felsőbbrendű faj, nemzet és kultúra megsemmisítése. Ha azt akarjuk, hogy a szántó ló ugyanolyan gyors legyen, mint a versenyló, meg kell nyomorítani a versenylovat. Ha viszont azt akarjuk, ahogy a versenyló olyan teherbíró legyen, mint a szántóvető ló, akkor a szántóvető lovat kell megnyomorítani. Mindkét esetben az egyenlősdi célja a kiválóság megszüntetése.
30. A faji és egyedi megmaradási ösztönt a természet adományozta.
31. Az ösztönök a természet tökéletes módszere a fajok és egyedek túlélésére. Az emberi gyengeséget a helyzetek magyarázatánál saját előrehaladás céljaira nem szabad megengedi, mert az a természetes ösztönöket elnyomja.
32. A faji keveredés, a korcsosodás az árja faj fönnmaradásának a legnagyobb veszélye volt, és ma is az
33. Fajok közötti részvét ellentétes a természet törvényeivel, és emiatt öngyilkosság. Ha a farkas meg akarná a bárányt szabadítani az oroszlántól, megölnék. Ma az történik, hogy a fehér ember adói olyan magasak, hogy nem tud gyerekeket fölnevelni. Ezeket az adókat arra használják, hogy nemfehérek tízezreit nevelik belőlük föl, akik közül sokan fehér asszonyokat vesznek partnerül. Az ember nyilvánvalóan a természet törvényeinek van alávetve. ennek semmi köze nincs erkölcshöz, gyűlölethez, jóhoz vagy rosszhoz. A természet nem ismeri a jó és rossz fogalmát, vagy a fajok közti kapcsolatokat. Ha az oroszlán megeszi a bárányt, az jó az oroszlánnak és rossz a báránynak. Ha a bárány megmenekül és az oroszlán éhenhal, az jó a báránynak és rossz az oroszlánnak. Tehát ugyanaz a tény rossz is és jó is. A természet törvényei ellentmondásmentesek, ezért nem ismerik a jó és rossz fogalmát.
34. A nemi kapcsolatok ösztöne a természet tökéletes mechanizmusa a fajmegőrzésre. Korán kezdődik, és gyakran az élet végéig tart. nem szabad elnyomni: célja a fajfenntartás, az szaporodást nem szabad korlátozni. Évek ezrein át a nők fiatalon szültek gyerekeket. Most egy idegen kultúra nyomására tagadni próbálják természetadta ösztöneiket és kötelességeiket. Taníts felelősséget, de légy észnél. Egy faj élete a nők méhében van. Aki ítélni akar, annak először meg kell értenie, hogy mi a jó és mi a rossz.
35. A homoszexualitás bűn a természet ellen. A természet azt mondja, hogy a nemi ösztön egyetlen célja a szaporodás, azaz a faj megőrzése. A férfiak nemi ösztönét a nők tulajdonlása irányítja, valamint területi és hatalmi ösztönök, melyek a fennmaradáshoz szükségesek.
36. Nemi pornográfia lefokoz minden benne résztvevőt. Egy szép meztelen nő művészet; a térde között levő fényképezőgép, mely másra nem tartozó részeit mutogatja, pornográfia.
37. Ha egy faj férfiai nem harcolnak nőik megtartásáért és az azokkal való egyesülésért, elpusztulnak. Minden egészséges ösztönű fehér férfiben undort és ellenérzést kelt, ha fajának egy nőjét másfajú férfival látja. Kik ma ellenőrzik a médiákat és a nyugati világ ügyeit azt tanítják, hogy ez rossz és szégyenletes. Rasszizmusnak nevezik. Ment az izmusok általában ez csupán védelmet jelent, pl. a nacionalizmus a saját nemzet támogatását jelent; a rasszizmus pedig a saját faj létének és életének védelmét. Ez talán a létezés legbüszkébb szava. Aki nem engedelmeskedik ezeknek az alaptörvényeknek, természetellenes.
38. Egy beteg és halódó nemzet, kultúra, faj vagy civilizáció esetén a politikai más véleményt és a hagyományos értékeket bűnként bélyegzik meg nemzeti álruhába bújó inkvizítorok.
39. Egy nép, mely múltját nem ismeri, bemocskolja jelenét és tönkreteszi jövőjét.
40. Egy fajnak elsősorban földi dolgokat kell becsülnie, és tisztelni azokat, akik életüket adták a szabadságért és a nép fennmaradásáért.
41. A nép, azaz a faj részei a nemzet. A faji hűségnek mindig túl kell lépni a földrajzi és nemzeti határokon. Ha ezt tanítják és megértik, ez megelőzi a testvérháborúkat. Nem szabad más fajok javára háborúzni.
42. A nemzet vezetői nem uralkodók, hanem szolgák és őrök. Nem saját személyes előnyökért szolgálnak. Csak olyan őröket válasszunk, akiket nem saját javaik növelése érdekel.
43. Így válasszuk és ítéljük meg vezetőinket, akik a nemzet őrei: akik a kormány hatalmát korlátozni akarják, azok öntudatos, jószívű emberek. Akik a kormány hatalmát növelni
akarják, azokból lesznek a zsarnokok.
44. A kormány csak úgy ad, ha előtte valakitől elveszi azt. A kormány, természeténél fogva a törvényes elvétel eszköze. Bizonyos mennyiségű kormány szükséges a honvédelem és a belső rend fenntartására. Bármi, ami ezt meghaladja, kontraproduktív a szabadság szempontjából.
45. Az alaptörvényt, azaz a nemzet alkotmányát nem változtathatja meg semmi más, csakis minden résztvevő egyhangú határozata, ahol minden résztvevő jelen van. Másképp nyitva állnak a kapuk, hogy elkezdődjön a legveszélyesebb halálos kormányzási forma, az ún. demokrácia.
46. A demokráciákban a médiák irányítói irányítják a nép gondolkodását, hatalmukról nem is álmodtak a királyok és diktátorok.
47. A demokrácia legegyszerűbb leírása: Három ember kormányt alapít, mindnek egy szavazata van. Ezután kettő elrabolja a harmadik javait.
48. A demokrácia utolsó szakaszait idegenekkel folytatott háborúk jellemzik, mert a csődbe ment rendszerek más nemzetek kirablásával szeretnék magukat fönntartani.
49. A demokráciában ritka az erkölcs, és ami erkölcsös, az gyakran tilos.
50, Demokrácia után mindig egy erős ember jön, akit némelyek diktátornak neveznek. Ez az egyetlen útja annak, hogy újra rendet teremtsünk a demokrácia káosza után. Válasszuk a diktátort bölcsen! Neki szívében védelmezőnek kell lenni. Olyannak, aki megmutatta, hogy egyetlen célja a nép megóvása. Végcélja az kell, hogy legyen, hogy újra olyan rendet vezessen be, mely a természet tökéletes rendjén alapul. Ne válaszd ki szavai alapján. Olyat válassz, aki mindenét feláldozta az elnyomás idején; olyat, aki elszánt és kitartó. Csak ez igazolja, hogy értékes és igaz szándékú.
51. Egy erős rendszer mindent, megtesz, legyen az bármilyen korrupt vagy brutális, hogy megmaradjon.
52. A zsarnokságok csak erővel szüntethetők meg.
53. A fajárulók bűneiket hazafiaskodó nyilatkozatokkal takargatják.
54. A propaganda fő eszköze minden hatalmi rendszernek, vallásinak és világinak. Hamis propaganda az elvtelen hatalmi rendszerek fő eszköze. Minden hatalmi rendszer arról akarja meggyőzni alattvalóit, hogy a rendszer jó, előnyös és nemes, és érdemes a továbbélésre és megvédésre. Minél sovinisztább a propaganda, annál gyanakvóbbnak kell lennünk igazságában.
55. Politikai hatalmat véső soron erővel tartanak fönn.
56. Olyan rendszer, világi vagy vallási, mely folyamatosan hazafias jelszavakat használ, és szóbő módon igazolja saját szükségességét, zsarnokságot takargat.
57. A propaganda szükséges és jogos fegyver minden harcban. A sikeres propaganda elemei: egyszerűség, érzelmek, ismétlés és rövidség. Mivel az emberek azt hiszik, amit hinni akarnak, és mivel azt akarják hinni, amiről úgy hiszik, hogy előnyös számukra, a sikeres propagandának figyelembe kell vennmi azok személyes érdekét, akiket meg akar győzni.
58. A zsarnokságok előírják, hogy mit gondoljunk; a szabad emberek gondolkozni tanulnak.
59. Óvakodjunk azoktól az emberektől, akik szavakkal növelik vagyonukat. Különösen óvakodjunk az olyan ügyvédektől és papoktól, akik tagadják a természet törvényeit.
60. Az a hazafit, akit az inkvizítor vagy a hóhér bárdja alá vezetnek, a leghangosabban régi barátai és szövetségesei ítélik el; így akarják sorsát elkerülni.
61. A béke édes Istennője csak a háború harcrakész Istenének védelme alatt élhet.
62. A nemzet alaptörvényének félreérthetetlenül és visszavonhatatlanul meg kell azt a homogén faji, kulturális csoportot határozni, melynek javára alkották, és hogy a nemzet további fönnállása kizárólag annak a csoportnak a jólététől függ.
63. Amelyik kultúra vagy faj megengedi, hogy mások irányítsák az alantiak egyikét, pusztulásra van ítélve:
- információs intézmények.
- oktatási intézmények
- vallási intézmények
- politikai hivatalok
- pénzcsinálásuk
- jogrendszerük
- kulturális intézményeik
- gazdasági életük
64. A törvényekhez önmagukban kevés magyarázat kell. Jelentésük megmásíthatatlan egyszerűségében és hatásában.
65. Az emberek érzelmeit a kimondott szó jobban megmozgatja, mint az írott. A hatalmon levő zsarnokság erőteljesebben tud máshitűek gyülekezetére reagálni, mint könyvekre vagy irományokra.
66. Egy nemzet szerves alaptörvénye, vagy bármilyen törvény pontosan annyira maradandó, mint az akarat és az erő annak betartatására.
67. Fegyvertelen és nem harcias nép rabszolgává lesz.
68. Néhányan azt mondják, hogy a toll erősebb fegyver a kardnál. Lehet, hogy ez igaz. De a tollat kard nélkül nem tisztelik.
69. A zsarnokságokat lépésről lépésre hozzák létre, és nemes szóvirágokba burkolják.
70. A terrorista és a hazafi közötti különbséget a sajtó uralma teszi ki.
71. Az őrök, vezetők ítélete a természet törvényeit kell, hogy tükrözze és az értelem kell, hogy átitassa őket.
72. A materializmus alacsonyrendű és bomlasztó. A nemzet őreinek folyamatosan óvni kell a nemzetet és harcolni a nemzetben levő materialista szellem ellen. Ha valaki becsületes úton jut gazdagsághoz a saját és családja jóléte érdekében, ez nem kifogásolható. A kizsákmányolás, különösen az uzsora és spekuláció, pusztító a nemzetre.
73. A materializmus célja mesterséges állapot létrehozása gazdagság és tulajdon útján. Az igazi szociális állapotot a család, faj és nemzet szolgálata adja.
74. A materializmus nyilvánvaló szükségtelen fogyasztást eredményez, amely végül a természet megerőszakolását jelenti és a környezet pusztítását. Természetellenes. A nemzet igazi vezetőinek nem szabad a materializmustól szennyezetteknek lenniük.
75. A kereskedő vagy eladó feladata a csere létrehozása- Olyan kereskedőket, akik szükségtelen fogyasztást vagy anyagiasságot hirdetnek, nem szabad eltűrni.
76. A pénz egyetlen megengedett használata az, hogy az árucsere eszköze legyen, más használata, különösen az uzsora, törvénytelen. A kamatszedés (uzsora) bármilyen százalékban komoly bűn, melyet nem szabad eltűrni.
77. Egy olyan nemzet, melynek arisztokráciája a pénz, ügyvédek és kereskedők, zsarnoksággá fog válni.
78. Az uzsorán alapuló központi bankrendszer legegyszerűbb leírása: A bankárok a nemzet vagyonát szeretnék kölcsöneik biztosítékaként. Több pénzük van a kamatokból, mint amit kiadnak kölcsönbe. Így végül a bankok bekebelezik a nemzetet.
79. Uzsora (kamat), infláció és nagy adók lopás, melyet csalók hoznak létre, és ezek megsemmisítik a nemzet erkölcsét.
80. Olyan gazdagságot, mely áldozatok vagy becsületes munka nélkül jött létre, általában rosszra használnak.
81. A természetben semmi sem állandó; vagy növekszik és fejlődik, vagy zsugorodik és eltűnik.
82. A tiszteletet meg kell szolgálni; nem lehet megkövetelni vagy feltételezni.
83. Kerülje el a gonosz embereket, mert mérgük önt is megmérgezi.
84. A magasabbrendű ember jele az önfegyelem.
85. Az embert barátságosságán lehet mérni, melyet baj esetén mutat.
86. Az ostoba az embereket szavaikon méri. A bölcs tetteiken és eredményeiken méri őket.
87. Kapcsolatainkban vagy kölcsönhatásainkban, mint mindenütt a természetben minden akciónak megvan a reakciója. amit elvetünk, azt aratjuk le, ha nem mi, akkor mások,
88. Egy beteg és halódó fajnak a jelei a következőek. Ha bármelyiket észreveszi, védekeznie kell:
. az alapító faj keveredése és süllyedése
- a család lerombolása
- elnyomó adózás
- a törvényes szervek korrupciója
- terror és elnyomás azok ellen, akik óvnak a nemzet hibái ellen
- erkölcstelenség, iszákosság, kábítószerek, stb...
- gyerekhalál (ma magzatelhajtásnak mondják)
- a pénz romlása (infláció vagy uzsora)
- idegenek beszivárgása az országba, idegen kultúra
- materializmus
- idegen háborúk
- olyan vezetők, akiknek csak a gazdagság és saját dicsőségük számít
- homoszexualitás
- olyan vallás, mely nem a természeti alapokon nyugszik
14 Szó:
"We must secure the existence of our people and a future for white children"
Szabad jelentés: "Biztositanunk kell a fehér ember fennmaradását a fehér gyermekek jövője érdekében"
Amíg a fehér faj nem veszi észre, hogy csakis egy forrásból juthat tartós igazságokhoz, nem lesz béke vagy stabilitás a Földön. A természet megváltoztathatatlan törvényeiben vannak az élet, rend és megértés kulcsai. Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén. A Föld fehér embereinek meg kell érteniük, hogy éppen úgy alá vannak rendelve a természet vastörvényeinek, mint a teremtés más elemei, ellenkező esetben nem lesz biztonságuk és békéjük, mi több, puszta létük is ettől függ.
A világ lángokban áll, mert fajokat, alfajokat, nemzeteket és kultúrákat arra kényszerítenek, hogy megsértsék saját természetadta ösztöneiket a fönnmaradásra. Sok jóindulatú, de kevés értelemmel bíró ember tünetek ellen harcol, melyek a természet törvényeivel szembeni engedetlenség következményei. Mivel az emberi természet olyan, hogy keskeny, helyi álláspontokat formál a közvetlen környezetéből, a jelen körülményekből és a belenevelt dogmákból. Az az erős törzs, amely számtalan évszázadon át irányította a világ eseményeit az emberiség legalapvetőbb ösztöneit használva ki. A tudatlanok közti harcok és konfliktusok az irányítók álarca. Az embereket irányító alapvető törvények mélyebb megértése szükséges, ha meg akarjuk védeni kultúránkat kizsákmányoló hóhérainktól. Ez a pár oldal nem mutatja be a kormány részletes működését, csak azokat az alapelveket, melyeket ha megértünk, segítenek a népnek egyénként és a nemzet részeként.
1. Minden olyan vallás hamis, amely tagadja a világmindenség természetes törvényeit.
2. Bárhogyan is fogjuk fel Istent vagy az Isteneket, a világmindenség hatóerejét, aligha tagadható, hogy a természet törvényei ennek az erőnek a munkája és célja.
3. Isten és a vallások egymástól különálló és gyakran egymásnak ellentmondó elvek. A természet bizonyítja az isteni tervet, hogy a természetes világ vagy az emberi intelligencia isteni mű. A vallást halandók hozzák létre, ezért alapvetően esendő. A vallás megőrizhet vagy tönkretehet egy népet, függően szerkezetétől, melyet az ősöktől kapott, terjesztői szándékától és a történelmi körülmények szeszélyétől.
4. Az imádság legigazabb formája a természettel való mély kapcsolat. Ez nem beszédet jelent. Menjen egy magányos helyre, ha lehet, egy hegytetőre, egy világos, tiszta éjjelen, és gyönyörködjön a végtelen világegyetem méltóságában és rendjében. Fogja föl, hogy Ön egyrészt következetlen a dolgok nagyságának megítélésében, másfelől a mindenség láncában Ön értékes láncszemet képez. Ott kezd majd rájönni, hogy hogy tud a büszkeség és az én együtt létezni tisztelettel és nagyrabecsüléssel. Ott megtaláljuk az összhangot a természettel, és az összhanggal megjön az erő, béke és a biztonság.
5. A világi rendszerek védik és támogatják a vallásokat, melyek a túlvilági életről tanítanak. Így tanítják a népeket arra, hogy lemondjanak fegyvereikről a ragadozókkal szemben ebben az életben.
6. A világi és vallási történelem önkiszolgáló csalás eredménye, melyek olyanok hirdetnek, akiknek ebből hasznuk van.
7. A vallás Legelőnyösebb formájában a nép és kultúra szimbolikája. Egy fajok közti vallás megsemmisíti az egyediség érzését, a különállást, és azokat az értékeket, melyek a faj túléléséhez szükségesek.
8. Az emberek azt nevezik természetfölöttinek, amit még nem értettek meg és fedeztek föl a maguk számára.
9. A törvények szaporodása egyidejűleg a szabadság csökkenésével a nemzet lelki betegségének jele.
10. Ha egy nemzetnek nincs szellemi egészsége és erkölcse, akkor a kormány és elvtelen emberek töltik ki az űrt. Ezért a szabadság erkölcsi értékekben él, a zsarnokság erkölcsi űrbe dönt.
11. Az igazságot nem kell hosszan magyarázni. Ezért óvakodj a hosszan magyarázott tantételektől. A nagy elveket röviden be lehet mutatni.
12. Az igazság nem fél a vizsgálatoktól
13. A megalapozatlan hit csapda. Aki nem vizsgálja meg hitének érvényességét és hatásait, szenvedni és pusztulni fog.
14. A természettel egyhangban semmi sem helyesebb, mint a saját fajunk megőrzése.
15. Nincs annál nagyobb hajtóerő, mint a biztos meggyőződés abban, hogy amit teszünk, helyes.
16. Az egészséges emberek jellemzője a tisztánlátás. A beteg vagy halódó népeknél, kultúráknál vagy fajoknál a tartalmat a külsőségek helyettesítik.
17. A tisztánlátás magába foglalja a képességet, hogy meg tudjuk a hitet és a bemutatható valóságot különböztetni.
18. A természet törvényei nem ismernek jogokat vagy előjogokat. A szarvas, melyet az éhes oroszlán becserkészett, elvesztette jogát az életre. Az életre való jogot azonban megszerezheti, ha aláveti magát a természetnek - ösztönei intik óvatosságra és menekülésre. Hasonlóképpen, az embernek nincs joga életre, szabadságra vagy boldogságra. Ezeket megszerezheti családja, törzse vagy ősei által, de ezek csak szerzések, és nem jogok. Ezen szerzések értékét csak óvatosan és a természeti törvényeknek való alávetéssel lehet biztosítani.
19. Olyan népek, melyek nincsenek meggyőződve saját egyediségükről és értékükről, el fognak pusztulni.
20. A fehér faj évezredek során szenvedett az ázsiai és afrikai fajok hódításától és kegyetlenségétől. Például Dzsingisz kán hódítása idején, majd a török megszállás idején. (Megjegyzendő, hogy az amerikai indiánok fajilag mongoloidok). A 8-adik században, évszázadokkal a négerek Amerikába szállítása előtt az északafrikai kevertfajú mórok megszállták és meghódították Spanyolországot, Portugáliát és Franciaország egy részét. Így az a kísérlet, mely a fehéreket bűnösnek akarja ábrázolni érvénytelen mind a történelmi tényeket tekintve, mind a természet törvényeit, melyek tagadják a fajok közötti szánalmat. Tény, hogy az összes faj mérhetetlenül sokat nyert az árja faj alkotóképességéből.
21. Az olyan népek, melyek megengedik, hogy más fajok köztük éljenek, ki fognak pusztulni, mert ez a keveredés elkerülhetetlen következménye, mert megsemmisíti a befogadó faj jellegét és létezését. Az erőltetett beilleszkedés szándékos és rosszindulatú népirtás, különösen a fehér faj számára, akik a világon apró kisebbséget tesznek ki.
22. Végső soron egy fajt nem teljesítménye alapján ítélnek meg, hanem túlélési képessége alapján.
23. Politikai, gazdasági és vallási rendszereket meg lehet szüntetni és újra föltámasztani,
de a faj halála visszafordíthatatlan.
24. Egyetlen faj vagy nép sem képes területi különállás nélkül létezni, mivel csak saját területén képes saját faját védeni, támogatni és fenntartani.
25. Kulturális különállás nélküli népek ki fognak halni.
26. Az antipátia fajok és egyedek között a természet adománya az egyéniség és a megmaradás érdekében. Az említett természetes antipátia fenntartásához szükséges területi különállás elveinek megsértése vagy konfliktusokhoz vezet, vagy elkorcsosuláshoz.
27. Nem konstruktív más fajokat vagy akár keverékfajokat gyűlölni. De szét kell válni tőlük a saját faj túlélésének érdekében. De szívből és energikusan kell gyűlölni a fajárulókat saját sorainkban. Gyűlölni kell mindazokat az embereket és cselekedeteket, melyek népeket, kultúrákat pusztítanak, vagy a területek faji különállását rombolják.
28. A többfajú társadalom a fajmegtartás minden természeti törvényének ellentmond.
29. Az egyenlőség elvét a természet minden törvénye cáfolja. Ez csak a legkisebb közös nevező keresése, és célja minden felsőbbrendű faj, nemzet és kultúra megsemmisítése. Ha azt akarjuk, hogy a szántó ló ugyanolyan gyors legyen, mint a versenyló, meg kell nyomorítani a versenylovat. Ha viszont azt akarjuk, ahogy a versenyló olyan teherbíró legyen, mint a szántóvető ló, akkor a szántóvető lovat kell megnyomorítani. Mindkét esetben az egyenlősdi célja a kiválóság megszüntetése.
30. A faji és egyedi megmaradási ösztönt a természet adományozta.
31. Az ösztönök a természet tökéletes módszere a fajok és egyedek túlélésére. Az emberi gyengeséget a helyzetek magyarázatánál saját előrehaladás céljaira nem szabad megengedi, mert az a természetes ösztönöket elnyomja.
32. A faji keveredés, a korcsosodás az árja faj fönnmaradásának a legnagyobb veszélye volt, és ma is az
33. Fajok közötti részvét ellentétes a természet törvényeivel, és emiatt öngyilkosság. Ha a farkas meg akarná a bárányt szabadítani az oroszlántól, megölnék. Ma az történik, hogy a fehér ember adói olyan magasak, hogy nem tud gyerekeket fölnevelni. Ezeket az adókat arra használják, hogy nemfehérek tízezreit nevelik belőlük föl, akik közül sokan fehér asszonyokat vesznek partnerül. Az ember nyilvánvalóan a természet törvényeinek van alávetve. ennek semmi köze nincs erkölcshöz, gyűlölethez, jóhoz vagy rosszhoz. A természet nem ismeri a jó és rossz fogalmát, vagy a fajok közti kapcsolatokat. Ha az oroszlán megeszi a bárányt, az jó az oroszlánnak és rossz a báránynak. Ha a bárány megmenekül és az oroszlán éhenhal, az jó a báránynak és rossz az oroszlánnak. Tehát ugyanaz a tény rossz is és jó is. A természet törvényei ellentmondásmentesek, ezért nem ismerik a jó és rossz fogalmát.
34. A nemi kapcsolatok ösztöne a természet tökéletes mechanizmusa a fajmegőrzésre. Korán kezdődik, és gyakran az élet végéig tart. nem szabad elnyomni: célja a fajfenntartás, az szaporodást nem szabad korlátozni. Évek ezrein át a nők fiatalon szültek gyerekeket. Most egy idegen kultúra nyomására tagadni próbálják természetadta ösztöneiket és kötelességeiket. Taníts felelősséget, de légy észnél. Egy faj élete a nők méhében van. Aki ítélni akar, annak először meg kell értenie, hogy mi a jó és mi a rossz.
35. A homoszexualitás bűn a természet ellen. A természet azt mondja, hogy a nemi ösztön egyetlen célja a szaporodás, azaz a faj megőrzése. A férfiak nemi ösztönét a nők tulajdonlása irányítja, valamint területi és hatalmi ösztönök, melyek a fennmaradáshoz szükségesek.
36. Nemi pornográfia lefokoz minden benne résztvevőt. Egy szép meztelen nő művészet; a térde között levő fényképezőgép, mely másra nem tartozó részeit mutogatja, pornográfia.
37. Ha egy faj férfiai nem harcolnak nőik megtartásáért és az azokkal való egyesülésért, elpusztulnak. Minden egészséges ösztönű fehér férfiben undort és ellenérzést kelt, ha fajának egy nőjét másfajú férfival látja. Kik ma ellenőrzik a médiákat és a nyugati világ ügyeit azt tanítják, hogy ez rossz és szégyenletes. Rasszizmusnak nevezik. Ment az izmusok általában ez csupán védelmet jelent, pl. a nacionalizmus a saját nemzet támogatását jelent; a rasszizmus pedig a saját faj létének és életének védelmét. Ez talán a létezés legbüszkébb szava. Aki nem engedelmeskedik ezeknek az alaptörvényeknek, természetellenes.
38. Egy beteg és halódó nemzet, kultúra, faj vagy civilizáció esetén a politikai más véleményt és a hagyományos értékeket bűnként bélyegzik meg nemzeti álruhába bújó inkvizítorok.
39. Egy nép, mely múltját nem ismeri, bemocskolja jelenét és tönkreteszi jövőjét.
40. Egy fajnak elsősorban földi dolgokat kell becsülnie, és tisztelni azokat, akik életüket adták a szabadságért és a nép fennmaradásáért.
41. A nép, azaz a faj részei a nemzet. A faji hűségnek mindig túl kell lépni a földrajzi és nemzeti határokon. Ha ezt tanítják és megértik, ez megelőzi a testvérháborúkat. Nem szabad más fajok javára háborúzni.
42. A nemzet vezetői nem uralkodók, hanem szolgák és őrök. Nem saját személyes előnyökért szolgálnak. Csak olyan őröket válasszunk, akiket nem saját javaik növelése érdekel.
43. Így válasszuk és ítéljük meg vezetőinket, akik a nemzet őrei: akik a kormány hatalmát korlátozni akarják, azok öntudatos, jószívű emberek. Akik a kormány hatalmát növelni
akarják, azokból lesznek a zsarnokok.
44. A kormány csak úgy ad, ha előtte valakitől elveszi azt. A kormány, természeténél fogva a törvényes elvétel eszköze. Bizonyos mennyiségű kormány szükséges a honvédelem és a belső rend fenntartására. Bármi, ami ezt meghaladja, kontraproduktív a szabadság szempontjából.
45. Az alaptörvényt, azaz a nemzet alkotmányát nem változtathatja meg semmi más, csakis minden résztvevő egyhangú határozata, ahol minden résztvevő jelen van. Másképp nyitva állnak a kapuk, hogy elkezdődjön a legveszélyesebb halálos kormányzási forma, az ún. demokrácia.
46. A demokráciákban a médiák irányítói irányítják a nép gondolkodását, hatalmukról nem is álmodtak a királyok és diktátorok.
47. A demokrácia legegyszerűbb leírása: Három ember kormányt alapít, mindnek egy szavazata van. Ezután kettő elrabolja a harmadik javait.
48. A demokrácia utolsó szakaszait idegenekkel folytatott háborúk jellemzik, mert a csődbe ment rendszerek más nemzetek kirablásával szeretnék magukat fönntartani.
49. A demokráciában ritka az erkölcs, és ami erkölcsös, az gyakran tilos.
50, Demokrácia után mindig egy erős ember jön, akit némelyek diktátornak neveznek. Ez az egyetlen útja annak, hogy újra rendet teremtsünk a demokrácia káosza után. Válasszuk a diktátort bölcsen! Neki szívében védelmezőnek kell lenni. Olyannak, aki megmutatta, hogy egyetlen célja a nép megóvása. Végcélja az kell, hogy legyen, hogy újra olyan rendet vezessen be, mely a természet tökéletes rendjén alapul. Ne válaszd ki szavai alapján. Olyat válassz, aki mindenét feláldozta az elnyomás idején; olyat, aki elszánt és kitartó. Csak ez igazolja, hogy értékes és igaz szándékú.
51. Egy erős rendszer mindent, megtesz, legyen az bármilyen korrupt vagy brutális, hogy megmaradjon.
52. A zsarnokságok csak erővel szüntethetők meg.
53. A fajárulók bűneiket hazafiaskodó nyilatkozatokkal takargatják.
54. A propaganda fő eszköze minden hatalmi rendszernek, vallásinak és világinak. Hamis propaganda az elvtelen hatalmi rendszerek fő eszköze. Minden hatalmi rendszer arról akarja meggyőzni alattvalóit, hogy a rendszer jó, előnyös és nemes, és érdemes a továbbélésre és megvédésre. Minél sovinisztább a propaganda, annál gyanakvóbbnak kell lennünk igazságában.
55. Politikai hatalmat véső soron erővel tartanak fönn.
56. Olyan rendszer, világi vagy vallási, mely folyamatosan hazafias jelszavakat használ, és szóbő módon igazolja saját szükségességét, zsarnokságot takargat.
57. A propaganda szükséges és jogos fegyver minden harcban. A sikeres propaganda elemei: egyszerűség, érzelmek, ismétlés és rövidség. Mivel az emberek azt hiszik, amit hinni akarnak, és mivel azt akarják hinni, amiről úgy hiszik, hogy előnyös számukra, a sikeres propagandának figyelembe kell vennmi azok személyes érdekét, akiket meg akar győzni.
58. A zsarnokságok előírják, hogy mit gondoljunk; a szabad emberek gondolkozni tanulnak.
59. Óvakodjunk azoktól az emberektől, akik szavakkal növelik vagyonukat. Különösen óvakodjunk az olyan ügyvédektől és papoktól, akik tagadják a természet törvényeit.
60. Az a hazafit, akit az inkvizítor vagy a hóhér bárdja alá vezetnek, a leghangosabban régi barátai és szövetségesei ítélik el; így akarják sorsát elkerülni.
61. A béke édes Istennője csak a háború harcrakész Istenének védelme alatt élhet.
62. A nemzet alaptörvényének félreérthetetlenül és visszavonhatatlanul meg kell azt a homogén faji, kulturális csoportot határozni, melynek javára alkották, és hogy a nemzet további fönnállása kizárólag annak a csoportnak a jólététől függ.
63. Amelyik kultúra vagy faj megengedi, hogy mások irányítsák az alantiak egyikét, pusztulásra van ítélve:
- információs intézmények.
- oktatási intézmények
- vallási intézmények
- politikai hivatalok
- pénzcsinálásuk
- jogrendszerük
- kulturális intézményeik
- gazdasági életük
64. A törvényekhez önmagukban kevés magyarázat kell. Jelentésük megmásíthatatlan egyszerűségében és hatásában.
65. Az emberek érzelmeit a kimondott szó jobban megmozgatja, mint az írott. A hatalmon levő zsarnokság erőteljesebben tud máshitűek gyülekezetére reagálni, mint könyvekre vagy irományokra.
66. Egy nemzet szerves alaptörvénye, vagy bármilyen törvény pontosan annyira maradandó, mint az akarat és az erő annak betartatására.
67. Fegyvertelen és nem harcias nép rabszolgává lesz.
68. Néhányan azt mondják, hogy a toll erősebb fegyver a kardnál. Lehet, hogy ez igaz. De a tollat kard nélkül nem tisztelik.
69. A zsarnokságokat lépésről lépésre hozzák létre, és nemes szóvirágokba burkolják.
70. A terrorista és a hazafi közötti különbséget a sajtó uralma teszi ki.
71. Az őrök, vezetők ítélete a természet törvényeit kell, hogy tükrözze és az értelem kell, hogy átitassa őket.
72. A materializmus alacsonyrendű és bomlasztó. A nemzet őreinek folyamatosan óvni kell a nemzetet és harcolni a nemzetben levő materialista szellem ellen. Ha valaki becsületes úton jut gazdagsághoz a saját és családja jóléte érdekében, ez nem kifogásolható. A kizsákmányolás, különösen az uzsora és spekuláció, pusztító a nemzetre.
73. A materializmus célja mesterséges állapot létrehozása gazdagság és tulajdon útján. Az igazi szociális állapotot a család, faj és nemzet szolgálata adja.
74. A materializmus nyilvánvaló szükségtelen fogyasztást eredményez, amely végül a természet megerőszakolását jelenti és a környezet pusztítását. Természetellenes. A nemzet igazi vezetőinek nem szabad a materializmustól szennyezetteknek lenniük.
75. A kereskedő vagy eladó feladata a csere létrehozása- Olyan kereskedőket, akik szükségtelen fogyasztást vagy anyagiasságot hirdetnek, nem szabad eltűrni.
76. A pénz egyetlen megengedett használata az, hogy az árucsere eszköze legyen, más használata, különösen az uzsora, törvénytelen. A kamatszedés (uzsora) bármilyen százalékban komoly bűn, melyet nem szabad eltűrni.
77. Egy olyan nemzet, melynek arisztokráciája a pénz, ügyvédek és kereskedők, zsarnoksággá fog válni.
78. Az uzsorán alapuló központi bankrendszer legegyszerűbb leírása: A bankárok a nemzet vagyonát szeretnék kölcsöneik biztosítékaként. Több pénzük van a kamatokból, mint amit kiadnak kölcsönbe. Így végül a bankok bekebelezik a nemzetet.
79. Uzsora (kamat), infláció és nagy adók lopás, melyet csalók hoznak létre, és ezek megsemmisítik a nemzet erkölcsét.
80. Olyan gazdagságot, mely áldozatok vagy becsületes munka nélkül jött létre, általában rosszra használnak.
81. A természetben semmi sem állandó; vagy növekszik és fejlődik, vagy zsugorodik és eltűnik.
82. A tiszteletet meg kell szolgálni; nem lehet megkövetelni vagy feltételezni.
83. Kerülje el a gonosz embereket, mert mérgük önt is megmérgezi.
84. A magasabbrendű ember jele az önfegyelem.
85. Az embert barátságosságán lehet mérni, melyet baj esetén mutat.
86. Az ostoba az embereket szavaikon méri. A bölcs tetteiken és eredményeiken méri őket.
87. Kapcsolatainkban vagy kölcsönhatásainkban, mint mindenütt a természetben minden akciónak megvan a reakciója. amit elvetünk, azt aratjuk le, ha nem mi, akkor mások,
88. Egy beteg és halódó fajnak a jelei a következőek. Ha bármelyiket észreveszi, védekeznie kell:
. az alapító faj keveredése és süllyedése
- a család lerombolása
- elnyomó adózás
- a törvényes szervek korrupciója
- terror és elnyomás azok ellen, akik óvnak a nemzet hibái ellen
- erkölcstelenség, iszákosság, kábítószerek, stb...
- gyerekhalál (ma magzatelhajtásnak mondják)
- a pénz romlása (infláció vagy uzsora)
- idegenek beszivárgása az országba, idegen kultúra
- materializmus
- idegen háborúk
- olyan vezetők, akiknek csak a gazdagság és saját dicsőségük számít
- homoszexualitás
- olyan vallás, mely nem a természeti alapokon nyugszik
14 Szó:
"We must secure the existence of our people and a future for white children"
Szabad jelentés: "Biztositanunk kell a fehér ember fennmaradását a fehér gyermekek jövője érdekében"
2010. június 28., hétfő
Az 1946-ban Budapesten kivégzett MÁRTIROK névsora
vitéz BAKY László, ny. csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára. Felakasztották 1946. III. 27-én 8,15-kor, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 216
BÁRDOSSY László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 29
dr. BASCH Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője. Felakasztották 1946. IV. 26-án, 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
BEREGFFY Károly vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, VK-főnök, felakasztották 1946. III. 12-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 178
dr. BUDINSZKY László, a Szálasi-kormány igazságügy minisztere, felakasztották 1946. III. 9-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 160
dr. CSIA Sándor, a Hungarista Állam kormányzó tanácsának tagja, felakasztották 1946. III. 19-én 9.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 186
v. ENDRE László dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt. 25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, felakasztották 1946. III. 29-én, 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 215
v. FERENCZY László, csendőralezredes, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, felakasztották 1946. május 31-én 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 338
GÁL Csaba, 1944. november 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, felakasztották 1946. VI. 25-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 372
dr. GERA József, a Szálasi-kormány tagja, felakasztották 1946. III. 12-én, 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 179
HINDY Iván, vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, a szovjet vörös horda elleni városvédelem vezetője. Felakasztották 1946. VIII. 29-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 464
HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik megalapítója, parlamenti képviselő. Felakasztották 1946. VI. 22-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 367
IMRÉDY Béla, 1938. május 14. és 1939. február 26. között Magyarország miniszterelnöke. Felakasztották 1946. II. 28-án, 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 139
JAROSS Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én 8.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
KASSAI (SCHALMAYER) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, Szálasi kormányában tárca nélküli honvédelmi és propaganda miniszter. Felakasztották 1946. okt. 30-án 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 528
báró KEMÉNY Gábor dr., külügyminiszter Szálasi Ferenc kormányában. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 285
KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály publicista, 1944. október 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa. Felakasztották 1946. XII. 6-án 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 591
OMELKA Ferenc, újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. október 30-án a hungarista rabok kiszabadítója Vácott, felakasztották 1946. IX. 5- én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 468
gróf PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere. Felakasztották 1946. III. 2-án 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
RADÓ Endre, csendőr százados, 1944. november 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka. Felakasztották 1946. VI. 18-án 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 363
RAJNISS Ferenc, újságíró, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szálasi-kormányban, felakasztották 1946. III. 12-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 175
REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. március 9-től 1945. március 27-ig pénzügyminiszter, felakasztották 1946. augusztus 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 457
RUSZKAY Jenő, nyugállományú altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945. március 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője, felakasztották 1946. II. 22-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 366
SZÁLASI Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom megalapítója, 1946. március 12-ig Magyarország miniszterelnöke. Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 180
dr. SZÁSZ Lajos, 1944. augusztus 7-től 1945. március 27-ig kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter. Felakasztották 1946. VII. 24-én 8.00-kor, azonosítási száma: 458
SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti képviselőkből és felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes a Szálasi-kormányban. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 184
vitéz SZOMBATHELYI Ferenc vezérezredes. A magyar szégyenbíróság tanukihallgatás okán kiadta Titónak, s Újvidéken karóba huzták. Jeltelen sírban nyugszik a tőbbi magyarral.
SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. március 22-től 1944. augusztus 29-ig miniszterelnök, kivégezve kötél által 1946. VIII 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 456
VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere, felakasztották 1946. III 12-én 14.45-kor, azonosítási száma: 176
v. JÁNY Gusztáv vezérezredes, a 2. Magyar Hadsereg parancsnoka, 1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért, kivégezve golyó által 1947. november 26-án, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 1069
A rákoskeresztúri temető jelenlegi 298-as, 300-as, 301-es és 295-ös számú parcellája helyén található hatalmas méretű tömegsírban — ahol 2-3, egyes helyeken 4 rétegben kaparták el a kivégzetteket — a felsoroltakon kívül az alábbi hungarista mártírok földi maradványai találhatók:
ANDREIKOVICS Béla, felakasztották 1946. IX. 26-án, azonosítási száma: 578
BALOGH István, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485
BALOGH Sándor, felakasztották 1946. XII. 20-án, azonosítási száma: 617
BARNA István, felakasztották 1946. V. 18-án, azonosítási száma 323
BEDŐ László, kivégezték golyó által 1946. IV. 12-én; azonosítási száma: 243
BECKER Emil, felakasztották 1946. VII. 6-án, a. száma: 399
BINDER László, felakasztották 1946. I. 7-én, azonosítási. száma: 244
BOKSAY István, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244
BÓTA Imre, felakasztották 1946. VII. 4-én, azonosítási száma: 393
BOTKA Márton, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557
CSISZÁR Gábor, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 513
CSORDÁS János, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483
DUGOVICS József, felakasztották 1946. II. 8-án, azonosítási száma: 98
DUNKEL Károly, felakasztották 1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467
ENCSEY Pál, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 555
FEHÉRHEGYI János, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 476
F.-né PÁL Mária, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 183
HADNATOVSZKY Ferenc, golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130
HADON József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 296
HAIK József, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514
JÁKITY Károly, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 198
JUHÁSZ István, felakasztották 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma: 459
KACSMANN Baritz, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 397
KÉKKŐY Ferenc, kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma: 264
KOLTAY László, felakasztották 1946. VII. 31-én, azonosítási száma: 436
dr. KONCZ József, felakasztották 1946. III. 9-én, azonosítási száma: 163
KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946. V. 2-án, azonosítási száma: 282
KOVÁCS Magdolna, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 205
KRAUSZ KÉRI László, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181
LUKÁCS Ferenc, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 556
LUKÁCS József, felakasztották 1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20
MALCSINER Gyula, felakasztották 1945. XII. 31-én, azonosítási száma: 19
MÁZLÓ Ferenc, felakasztották 1946. VI. 7-én, azonosítási száma: 355
MIKHÁZY István, felakasztották 1946. VI. 21-én, azonosítási száma: 365
MOLNÁR István, felakasztották 1946. I. 16-án, azonosítási száma: 51
MONOSTORI Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 400
NÉGYESSI József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 295
OLÁH János, felakasztották 1946. XI. 4-én, azonosítási száma: 540
ORENDY Norbert, felakasztották 1946. VI. 18-án, azonosítási száma: 364
OROSZ Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398.
PÁL Gizella, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 182
PETHŐ Elemér, felakasztották 1946. X. 31-én, azonosítási száma: 538
PETROVICS Ferenc, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 484
POLES István, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 515
RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 131
SCHRANK László, felakasztották 1946. III. 1-én, azonosítási száma: 155
SCHÜTZ József, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401
SZ.-né SZABÓ Erzsébet, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 199
T.-né DELY Piroska, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 201
THÁL György, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 516
TORMA György, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 472
TÓTH RUGGIERO Ödön, felakasztották 1946. V. 13-án, azonosítási száma: 317
VIDA János, kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma: 289
ZIGÓ Mihály, kiéheztetés, 1946. I. 23-án, azonosítási száma: 79
ZSIROS Mihály, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 486
1
Nemzetünk h u n g a r i s t a mártírjai, akikrõl szinte semmit sem tudunk.
A rákoskeresztúri temetõ jelenlegi 295-ös, 298-as, 300-as, 301-es
parcellájában található hatalmas méretû tömegsírba lettek elkaparva.
LUKÁCS JÓZSEF felakasztották:: 1946.január 2-án. Azonosítási száma: 20.
BINDER LÁSZLÓ felakasztották: 1946. január 7-én. Azonosítási száma: 24.
MOLNÁR ISTVÁN felakasztották: 1946. január 16-án.Azonosítási száma: 51.
ZIGÓ MIHÁLY a börtönben éhenhalt:1946. január 23-án.Azonosítási száma: 79.
vitéz BAKY László, ny. csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára. Felakasztották 1946. III. 27-én 8,15-kor, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 216
BÁRDOSSY László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 29
dr. BASCH Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője. Felakasztották 1946. IV. 26-án, 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
BEREGFFY Károly vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, VK-főnök, felakasztották 1946. III. 12-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 178
dr. BUDINSZKY László, a Szálasi-kormány igazságügy minisztere, felakasztották 1946. III. 9-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 160
dr. CSIA Sándor, a Hungarista Állam kormányzó tanácsának tagja, felakasztották 1946. III. 19-én 9.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 186
v. ENDRE László dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt. 25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, felakasztották 1946. III. 29-én, 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 215
v. FERENCZY László, csendőralezredes, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, felakasztották 1946. május 31-én 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 338
GÁL Csaba, 1944. november 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, felakasztották 1946. VI. 25-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 372
dr. GERA József, a Szálasi-kormány tagja, felakasztották 1946. III. 12-én, 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 179
HINDY Iván, vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, a szovjet vörös horda elleni városvédelem vezetője. Felakasztották 1946. VIII. 29-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 464
HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik megalapítója, parlamenti képviselő. Felakasztották 1946. VI. 22-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 367
IMRÉDY Béla, 1938. május 14. és 1939. február 26. között Magyarország miniszterelnöke. Felakasztották 1946. II. 28-án, 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 139
JAROSS Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én 8.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
KASSAI (SCHALMAYER) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, Szálasi kormányában tárca nélküli honvédelmi és propaganda miniszter. Felakasztották 1946. okt. 30-án 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 528
báró KEMÉNY Gábor dr., külügyminiszter Szálasi Ferenc kormányában. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 285
KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály publicista, 1944. október 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa. Felakasztották 1946. XII. 6-án 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 591
OMELKA Ferenc, újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. október 30-án a hungarista rabok kiszabadítója Vácott, felakasztották 1946. IX. 5- én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 468
gróf PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere. Felakasztották 1946. III. 2-án 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
RADÓ Endre, csendőr százados, 1944. november 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka. Felakasztották 1946. VI. 18-án 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 363
RAJNISS Ferenc, újságíró, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szálasi-kormányban, felakasztották 1946. III. 12-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 175
REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. március 9-től 1945. március 27-ig pénzügyminiszter, felakasztották 1946. augusztus 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 457
RUSZKAY Jenő, nyugállományú altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945. március 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője, felakasztották 1946. II. 22-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 366
SZÁLASI Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom megalapítója, 1946. március 12-ig Magyarország miniszterelnöke. Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 180
dr. SZÁSZ Lajos, 1944. augusztus 7-től 1945. március 27-ig kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter. Felakasztották 1946. VII. 24-én 8.00-kor, azonosítási száma: 458
SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti képviselőkből és felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes a Szálasi-kormányban. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 184
vitéz SZOMBATHELYI Ferenc vezérezredes. A magyar szégyenbíróság tanukihallgatás okán kiadta Titónak, s Újvidéken karóba huzták. Jeltelen sírban nyugszik a tőbbi magyarral.
SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. március 22-től 1944. augusztus 29-ig miniszterelnök, kivégezve kötél által 1946. VIII 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 456
VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere, felakasztották 1946. III 12-én 14.45-kor, azonosítási száma: 176
v. JÁNY Gusztáv vezérezredes, a 2. Magyar Hadsereg parancsnoka, 1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért, kivégezve golyó által 1947. november 26-án, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 1069
A rákoskeresztúri temető jelenlegi 298-as, 300-as, 301-es és 295-ös számú parcellája helyén található hatalmas méretű tömegsírban — ahol 2-3, egyes helyeken 4 rétegben kaparták el a kivégzetteket — a felsoroltakon kívül az alábbi hungarista mártírok földi maradványai találhatók:
ANDREIKOVICS Béla, felakasztották 1946. IX. 26-án, azonosítási száma: 578
BALOGH István, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485
BALOGH Sándor, felakasztották 1946. XII. 20-án, azonosítási száma: 617
BARNA István, felakasztották 1946. V. 18-án, azonosítási száma 323
BEDŐ László, kivégezték golyó által 1946. IV. 12-én; azonosítási száma: 243
BECKER Emil, felakasztották 1946. VII. 6-án, a. száma: 399
BINDER László, felakasztották 1946. I. 7-én, azonosítási. száma: 244
BOKSAY István, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244
BÓTA Imre, felakasztották 1946. VII. 4-én, azonosítási száma: 393
BOTKA Márton, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557
CSISZÁR Gábor, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 513
CSORDÁS János, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483
DUGOVICS József, felakasztották 1946. II. 8-án, azonosítási száma: 98
DUNKEL Károly, felakasztották 1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467
ENCSEY Pál, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 555
FEHÉRHEGYI János, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 476
F.-né PÁL Mária, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 183
HADNATOVSZKY Ferenc, golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130
HADON József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 296
HAIK József, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514
JÁKITY Károly, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 198
JUHÁSZ István, felakasztották 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma: 459
KACSMANN Baritz, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 397
KÉKKŐY Ferenc, kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma: 264
KOLTAY László, felakasztották 1946. VII. 31-én, azonosítási száma: 436
dr. KONCZ József, felakasztották 1946. III. 9-én, azonosítási száma: 163
KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946. V. 2-án, azonosítási száma: 282
KOVÁCS Magdolna, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 205
KRAUSZ KÉRI László, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181
LUKÁCS Ferenc, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 556
LUKÁCS József, felakasztották 1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20
MALCSINER Gyula, felakasztották 1945. XII. 31-én, azonosítási száma: 19
MÁZLÓ Ferenc, felakasztották 1946. VI. 7-én, azonosítási száma: 355
MIKHÁZY István, felakasztották 1946. VI. 21-én, azonosítási száma: 365
MOLNÁR István, felakasztották 1946. I. 16-án, azonosítási száma: 51
MONOSTORI Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 400
NÉGYESSI József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 295
OLÁH János, felakasztották 1946. XI. 4-én, azonosítási száma: 540
ORENDY Norbert, felakasztották 1946. VI. 18-án, azonosítási száma: 364
OROSZ Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398.
PÁL Gizella, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 182
PETHŐ Elemér, felakasztották 1946. X. 31-én, azonosítási száma: 538
PETROVICS Ferenc, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 484
POLES István, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 515
RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 131
SCHRANK László, felakasztották 1946. III. 1-én, azonosítási száma: 155
SCHÜTZ József, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401
SZ.-né SZABÓ Erzsébet, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 199
T.-né DELY Piroska, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 201
THÁL György, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 516
TORMA György, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 472
TÓTH RUGGIERO Ödön, felakasztották 1946. V. 13-án, azonosítási száma: 317
VIDA János, kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma: 289
ZIGÓ Mihály, kiéheztetés, 1946. I. 23-án, azonosítási száma: 79
ZSIROS Mihály, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 486
1
Nemzetünk h u n g a r i s t a mártírjai, akikrõl szinte semmit sem tudunk.
A rákoskeresztúri temetõ jelenlegi 295-ös, 298-as, 300-as, 301-es
parcellájában található hatalmas méretû tömegsírba lettek elkaparva.
LUKÁCS JÓZSEF felakasztották:: 1946.január 2-án. Azonosítási száma: 20.
BINDER LÁSZLÓ felakasztották: 1946. január 7-én. Azonosítási száma: 24.
MOLNÁR ISTVÁN felakasztották: 1946. január 16-án.Azonosítási száma: 51.
ZIGÓ MIHÁLY a börtönben éhenhalt:1946. január 23-án.Azonosítási száma: 79.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)