StreetSkinsHungary

MINAPI TITKOK, TRIANON ÜRÜGYÉN


Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet a vállamra veszem,
Ezért magamat reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed!

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezzel, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle!


A trianoni országrablás lelkünkbe égetett sajgó sebével állunk most itt a 90 évvel ezelőtti élve-felnégyeltetésünk szomorú évfordulóján, amikor a Versailles-i Trianon-kastélyban felszögezték nemzetünket az előre megácsolt keresztre. Ez a kereszt nem faldísz, nem hitünk kérkedő szimbóluma, hanem valóságos, izzó kereszt, amely húsunkat és lelkünket égeti, szűnni nem akaró fájdalommal. És ez érthető, mert nincs olyan magyar lélek, aki ne tudná, ne élné át naponként, szinte percenként, hogy kisemmizetté vált, országtalanná tették, idegen nemzet másodrendű állampolgárává züllesztették.

Szembesülnünk kell ezzel az iszonyatos teherrel. Mert nekünk, utódoknak is tudnunk kell, hogy amióta a Föld forog, ilyen igazságtalanság még nem történt! Elég ha csak arra utalok, hogy az I. világháború érintettjei közül egyes-egydül a magyar kormány szavazott a háború ellen, Tisza István miniszter személyében! Mégis, ezen abszolut felmentő körülmény ellenére, Magyarországot büntették meg olyan kegyetlenül, hogy ez a büntetés egyértelműen vall egy olyan nemzetgyilkos tervről, amely a kimúlásunkat szorgalmazza... Hogy ez milyen célból történik, az ma már világosan kirajzolódik.

Tudjuk, látjuk, érezzük Trianon kegyetlenségét minden sejtünkben. Nem kell hozzá különös érzékenység, mivel Trianon átka fogalmazódik meg a nyelvtépő szlovák törvényekben, ott működik a bennünket munkanélkülivé, avagy a multik rabszolgájává degradáló felvidéki körülményekben, kárörvendően vicsorog ránk az elorzott, „szlovákká” minősített ősi magyar szimbólumokban, ékesen demonstrálódik a futballmérkőzések magyarveréseiben.

Visszatekintve a ma élő felvidéki magyarság Trianon által megbélyegzett sorsán, érezni az égő hús bűzét: Nem ismerek honfitársaim közül olyat, aki ne szenvedte volna el Trianon átkát a korábbi évtizedek megalázó, drasztikus intézkedései által.: Amikor százezer magyart, az afrikai négerek rabszolgásításához hasonló módon és hasonló körülmények között hurcoltak el otthonaikból, s szállították őket minden vagyonuktól megfosztva, idegeneknek kiszolgáltatva. Ez olyan lépés volt, amely ismérve a nemzetgyilkosságnak, a genocídiumnak! Ez a gyakorlat még akkor sem szűnt meg, amikor hivatalból kellett „testvéri nemzeteknek” neveznünk megrablóinkat. Ki ne emlékezne a „szocialista testvériség” ezen alattomos időszakára, amelyről Márai Sándor a következőképpen vall: „Az újkori erőszakos rendszerek egyik legkegyetlenebb kínzóeszköze, hogy lelkesedést követelnek áldozataiktól, megparancsolják, hogy a szerencsétlen, akit mindenéből – hitéből is – kifosztottak, amíg a rendszer ravasz tüzes fogóival és csigáival sütik és kínozzák, lelkes himnuszokat üvöltsön kínzói és a kínzási módszerek dicsőítésére.”

Közben az történt, hogy az ellenségeink által szánkba rágott kényszerhimnuszoknak olykor még melódiát is kölcsönöztek, s mi, áldozatok, talán észre sem vettük, hogy olyan drasztikus korlátozások elszenvedői vagyunk, amelyek szerint évente mindössze kétszer (!) látogathattunk saját hazánkból a saját hazánkba, ha találkozni akartunk Magyarországon élő testvérünkkel, rokonainkkal, szeretteinkkel! Márpedig ez az embertelenség felsőfoka! S mindezt a gyalázatot szemrebbenés nélkül látták el kézjegyükkel az európai nagyhatalmak, éppen ők, e példátlan magyargyilkos terv végrehajtói! Ezért a síron túl se adassék számukra nyugalom!

Trianonban egy dicső nagyhatalom emelt fővel járó büszke népét paralizálták kishitű, önfeladó, jövőtlen páriákká, hogy a későbbiekben menekültekként, üldözöttekként, motyóikban hordozzák magukkal Trianon halálos ítéletét: Halál a történelmi Magyarországra, halál földrajzi, gazdasági és történelmi kincseinkre, halál minden ősi jussunkra, kultúránkra és isteni nyelvünkre, halál büszke magyarságunkra, s az egész nemzetre!

Ilyen lesújtó, végzetes traumát nemzet még nem szenvedett el a történelem folyamán! Mi, magyarok, 90 éve szenvedjük ennek a végzetes diktátumnak a következményeit. Vannak kitűnő gondolkodóink, akik jogi, erkölcsi, emberi törvények szerinti jóvátételt követelnek a trianoni sérelmekért. Vannak koszorús költőink, akik lángbetűkkel írják az égre ártatlan nemzetünk bűnhődéseinek kesrveit, a „Nem, nem, soha!” szellemében. Ez nagyon fontos, hogy soha, nemzetünk egyetlen fia se feledkezzen meg a velünk esett gyilkos sérelmekről! Ez olyan természetes, amiként a falhoz vágott labda visszapattan onnan. Éppen ezért, az 1989-es gengszterváltás idején, az Európa életét meghatározó nagyhatalmak száz százalékig bizonyosak voltak abban, hogy amiként a Szovjetunió volt tagországai kikövetelték maguknak az önállóságot, később a műállam, Csehszlovákia is kettészakadt, vagyis a másik műállam, Jugoszlávia sorsára jutott. Ennek tudatában és saját meggyőződésük alapján, Európa nagyhatalmai fölkészültek arra, hogy Magyarország, a minden más országnál s nemzetnél jobban károsult, volt nagyhatalom is be fogja nyújtani jogos számláját, követelve Trianon revízióját, akár véráldozat árán is. Ezért aztán, hogy az illető nagyhatalmakat, nevezetesen Oroszországot és Németországot ne érje készületlenül a magyar jóvátételi igény, kellő időben összeültek, hogy egyeztessék elképzeléseiket és összehangolják a teendőket, a várható, jogos magyar követeléseknek engedve!!!.

Sajnos még honfitársaink közül is nagyon kevesen tudnak arról a felkiáltójeles eseményről, amelyre 1990 szeptemberében, Genfben került sor, egy titkos tanácskozás keretében, amely „Közép-Európa földrajzi-politikai problémái” címet viselte. A titkos tanácskozás eredményét rögzítő dokumentum szövegét vajmi kevesen ismerik, ami nem csoda, hiszen csak kiskapukon keresztül lehetett hozzájutni, a főáramú, magyarellenes hírközlés pedig valóságos zárlat alá vette azt, akárcsak napjainkban teszi minden olyan hírrel és megnyilvánulással szemben, amely a magyarság érdemeit vagy javát szolgálná...

A hitelesség kedvéért álljanak itt a dokumentum azon pontjai is, amelyek nem bennünket érintenek. Ezek némelyike időközben már megvalósult, igazolva a nagyhatalmak elszánt és komoly rendezési szándékát. Az már aztán más kérdés, hogy a „magyar” kormány miért nem követelte elszántan a rendezést.., s miért ne követelt, egyáltalán semmit?..

Íme tehát a genfi dokumentum pontokba foglalt, a lényeget tekintve teljes szövege:

1. A Német Szövetségi Köztársaság kompenzálást követel a Szovjetuniótól az annektált Kelet-Poroszországért, és az Odera-Neissetől keletre húzódó területekért.
2. Németország követeli a szovjet befolyás visszaszorítását a cseh és morva régióban... ...
3. A Szovjetunió nem fogja akadályozni Csehszlovákia felbomlását, mégpedig amiatt, hogy nem nyújt elegendő garanciát Közép-Európa politikai egyensúlyára, illetve amiatt, hogy nincs elegendő feltétele Csehszlovákia nemzeteinek államalkotó tényezőként való elismerésének... ...
4. A Szovjetunió egyetért azzal, hogy a cseh és morva régió a jövőben Németország érdekszférájába, a továbbiakban pedig Németország általi irányítás alá kerüljön...

6 ... A Szovjetuniónak nincsenek ellenvetései Jugoszlávia feloszlatásával szemben, egyetért Horvátországnak és Szlovéniának a német gazdasági érdekszférába történő bevonásával... ...

Most pedig tisztelettel kérem olvasóim fokozott figyelmét! Bennünket érintő határozatok következnek:

10. A Szovjetunió nem fogja akadályozni Kárpátalja leszakadását az ukrán nacionalisták destabilizációs tevékenysége esetében, továbbá azt sem, hogy Kárpátalja a Magyar Köztársasághoz csatlakozzon!

11. Tekintettel arra, hogy amennyiben Magyarország képes és hajlandó megőrizni politikai és gazdasági stabilitását a Duna menti térségben, a Szovjetunió és Németország nem fogja megakadályozni a trianoni szerződésig érvényes eredeti magyar határok visszaállítását! Németország ennek érdekében növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítséget, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje, hogy ezáltal a Magyarországhoz történő csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen!


Az utóbbi két pont tükrében válik érthetővé igazán, hogy a közelmúltbeli, de a jelenlegi, magyarellenes kormánynak egyáltalán nem áll érdekében Trianon revíziója, sőt, ellenkezőleg: idegen betolakodók szálláscsinálójává vált, - leszámítva a Jobbikot - lépései és törvényhozása pedig a magyarság érdekei ellen szolgál. Ennek ellenére, amiként a genfi szerződés is igazolja, a nagyhatalmak igenis tudatában vannak annak, hogy milyen gyalázatos, magyargyilkos döntés született 90 évvel ezelőtt Trianonban. Adott esetben arra is készen állnak, hogy jóvátegyék az akkori, tarthatatlan döntésüket. Ezt azonban csak akkor tehetik meg, ha a magyar kormány elébe megy a döntésnek és követeli a magyar nemzeten esett égbekiáltó sérelmek jóvátételét. Ezért a már létünket veszélyeztető sérelmeket kellő nyomatékkal kell a bűnös nagyhatalmak elé terjeszteni és napirenden tartani azokat, mivel ők szentesítették minden lelkiismeretesség nélkül azokat a hazugságokat és igazságtalanságokat, amelyek egy birodalom és többre érdemesült nemzet megcsonkítását eredményezték.

Egy dologgal tehát tisztában kell lennünk: hiábavaló az igazságnak mégoly pontos feltárása és megfogalmazása, hiába azok eget-földet rengető ereje, ha nincs olyan magyar fórum, lényegében magyar kormány, amely jogos követeléseinket kellő eréllyel és határozottsággal képviselné, s azok orvoslását megkövetelné! Így hát ennek a a feltételnek a megteremtése az elsődeleges feladat!

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited, s tied a jövedő!


Magyar! Legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.


Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:


Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

(A versrészlet szerzője Papp-Váry Szerén)