StreetSkinsHungary

Lopakodó bevándorlás? Még négymillió magyart kell kiirtani a Világbank elvárása alapján



A Magyar Tudományos Akadémián szeptember 20- 25. között nemzetközi tudományos konferenciát tartottak, ahol a szakértõk demográfiai és a nemzetközi vándorlással kapcsolatos kérdéseket vitattak meg. Közismert a hazánkban világviszonylatban is egyedülálló és tragikus népességfogyás, ugyanakkor gombamód szaporodnak a lakóparkok, melynek árait nem a magyar átlagkeresethez mérték. A tudományos konferenciára annak reményében látogattunk el, hogy választ találjunk arra a kérdésre, hogy vajon kikre várnak ezek az ingatlanok.

A budapesti Dob utcában lakók mesélték, hogy naponta többször érkeznek Ferihegyrõl a repülõtéri kisbuszok a környékre, és sábeszdeklit, kaftánt viselõ embereket hoznak, nagy csomagokkal. Elhaladván mellettük, az esetek többségében, nem magyar szót hallani. Valószínûleg a véletlennek köszönhetõ, hogy még egyszer sem láttak a környéken olyat, hogy a repülõtéri kisbusz a környékrõl sábeszdeklit és kaftánt viselõ embereket szállított volna nagy csomagokkal a repülõtérre. Emlékezetes, hogy dr. Grespik László korábban, még a közigazgatási hivatal vezetõjeként tett nyilatkozatából kiderült, hogy 2000-ben a távoli négymilliós Izraelbõl többen akartak nálunk vásárolni, mint a közeli nyolcvanmilliós Németországból.

Ismeretes továbbá, hogy a londoni Jane s kutatócsoport az izraeli kivándorlás célországaként hazánkat jelölte meg. Ismeretes az is ahogy azzal már korábban foglalkoztunk az ingatlanforgalommal foglalkozó szaklapok és más források egybehangzóan állítják, hogy az utóbbi években közel kétmilliárd dollárt fektettek be az izraeliek hazánkban ingatlanokba. Feltûnõ, hogy a külföldre befektetett izraeli tõke Németországban a legnagyobb, de utána második helyen hazánk áll, ami területileg és létszámát tekintve is lényegesen kisebb annál.





Ma Budapesten egész városrészek vannak izraeli kézben, az izraeli tulajdonosi háttérrel épülõ lakóparkokban pedig a becslések szerint százezrek számára épülnek lakások. Közismert az is, hogy a lakóparki lakások árát nem a magyar pénztárcákhoz mérték. Ráadásul, sajnos tudjuk azt is, hogy világviszonylatban is egyedülállóan magas a népességfogyás, a demográfia helyzete drámainak mondható.

Így jogos a kérdés: Vajon a fent említett ingatlanokban kik laknak, illetve kik fognak lakni? Szintén a fent említettekbõl következik, hogy nagyobb annak a valószínûsége, hogy nem magyar állampolgárok, hanem inkább izraeliek. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyszámú izraeli állampolgár vándorol hazánkba. De vajon mennyi? Megpróbáltam utána járni, hiszen biztos voltam abban, hogy nekem, mint magyar állampolgárnak, jogom van tudni, hogy miközben tragikusan fogyunk, hány izraeli érkezik hazánkba. A Magyar Tudományos Akadémián szeptember 20-25. között nemzetközi tudományos konferenciát tartottak. Az összejövetel elsõ napja a Magyar Demográfiai Nap is volt egyben, a következõ napokon pedig a francia nyelvû demográfusok vitatták meg a nemzetközi vándorlással kapcsolatos gondolataikat. Biztos voltam abban, hogy a magyar tudomány fellegvárában rendezett, hazánk demográfiai és bevándorlási kérdéseivel foglalkozó konferencián meg fogom tudni, hogy hány izraeli állampolgár tartózkodik huzamosabb ideig hazánkban.

De tévedtem. Bármelyik elõadást is hallgattam, az izraeli szó elõ sem fordult: A külföldiek hazai ingatlanvásárlásairól megtudtam, hogy a sort a németek vezetik, majd jönnek az osztrákok, hollandok és mások, izraeliek nemhogy az elsõk között nincsenek, de nem is említik õket. Próbáltam megkérdezni, hogy van-e valamilyen kimutatás az izraeli tulajdonban lévõ lakóparkokról, megtudtam, hogy nincs, de nem is fontos, mert nem számottevõ az izraeli tõke az ingatlanpiacon kaptam a választ. Egy másik elõadásból kiderült, hogy a hazánkban letelepedni vágyó külföldiek döntõ többségükben az elszakított területekrõl származó magyarok, pontosan megtudhattam az itt élõ vietnámiak vagy afgánok számát, de az izraeliekét nem említették.

Korábban a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának honlapján próbáltam adatokhoz jutni. Mint korábban már említettük, néhány furcsaság figyelhetõ meg ezen: pontosan felsorolják, hogy hány menekültet fogadtunk be, hányan kértek állampolgárságot, és más hasonló adatokat tartalmaz, feltûnõ azonban, hogy a hazánkban huzamosabb ideig tartózkodó külföldiek számát nem közli. És még egy: ugyanaz a diagram felsorolja az állampolgárságokat izraeli nincs köztük viszont 40 százalék egyéb állampolgárságot jelöl. Egyébnek feltûnõen magas ez a szám. A BM illetékesétõl a konferencián megtudtam, hogy azért nem szerepel rajta az izraeli, mert elenyészõen kis számban tartózkodnak csak hazánkban.

Mivel a gyakorlati tapasztalat és a bevándorlási kérdésekkel foglalkozó illetékesek adatai ennyire ellentmondanak egymásnak, nehéz elhessegetni a gondolatot, miszerint titkosan kezelik az izraeli bevándorlók számát. De vajon miért? És miért pont az izraeli adatok a titkosak? Miért tudhatom azt, hogy hány vietnámi akar itt élni, és azt miért nem, hogy hány izraeli? Kénytelen voltam tovább nyomozni, hátha megtudok valamit arról, hogy országunk vezetõi hogyan képzelik a tragikus méretû népességfogyás megállítását, illetve szándékukban álle betelepítéssel pótolni a hiányt. Arra is kíváncsi voltam, hogy amennyiben a betelepítést támogatják, akkor elsõsorban milyen ország állampolgáraira gondolnak.

Mivel a legilletékesebb helyen, a Magyar Tudományos Akadémián folyó nemzetközi vándorlással foglakozó konferencián csak annyit tudtam meg, hogy szakembereink általában a bevándorlás mellett vannak, sõt többször is elhangzott, hogy a bevándorlás jót tesz nekünk. Megkerestem Kéri Editet, aki egyik szervezõje volt a 2000. április 28-i, a Zrínyi Történelmi Egyesület és a Trianon Társaság bevándorlás elleni tüntetésének.

Kéri Edit elmondta, hogy a tüntetést megelõzõen a sajtó foglalkozott azzal, hogy 1,8 millió idegen betelepítése oldaná meg a katasztrofális demográfiai helyzetet. Ezt annak idején a Die Zeit is közölte. Kéri Editnek nem kis nyomozás eredményeként tudomására jutott, hogy az UNESCO demográfiai kérdésekkel foglalkozó osztálya egy több száz oldalas javaslatot készített számunkra ezzel kapcsolatban, amelyben 1,8 millió külföldi betelepítését javasolja . A tüntetést a Miniszterelnöki Hivatal elõtt rendezték, mivel a javaslat nem került a Parlament elé, hanem a kormány ad hoc bizottságot nevezett ki a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Statisztikai Hivatal munkatársaiból, amelynek feladata volt a tanulmány elemzése. Megtudta, hogy a bizottság 25 emberbõl állt. Szintén nem kis nyomozás eredményeként kilencet sikerült azonosítania, némelyik csak kiszivárgott. Az ismertté vált nevek Kéri Edit szerint arra utalnak, hogy a bizottság tagjainak a szíve nem kifejezetten a jobboldali pártokhoz húzott. - De miért nem a magyar parlament foglalkozik a kérdéssel? tette fel a kérdést.

A tüntetésen akkor elmondtam, hogy a magyarság ilyen nagy veszélyben nem volt még. Bankokat, földet, pénzt, mindent, amit elvettek tõlünk, vissza lehet szerezni, de, ha kétmillió ember idejön, akkor az nem megy ki. És miért ad hoc bizottságot hoznak létre? Ez rögtönzöttet jelent, amit 365 napon át csöndben csinál 25 ember. Az miért ad hoc?

Érdekes módon Fekete Gyula húsz éve írja, hogy vészesen fogyunk, mégse hoztak létre ad hoc bizottságot, de amikor az UNESCO tanulmánya ideérkezik, akkor azonnal létrejön egy bizottság emlékszik vissza Kéri Edit. - Azt akarják, hogy Amerika sorsára jusson Európa folytatja. - Az akarják, hogy ne legyenek nemzetek, ne legyen nemzeti érzés, ne legyen határ, szabadon mászkálhasson az összes maffiózó. Azok akarnak nekünk demográfiai adatokat javasolni, akik kiirtották az amerikai õslakosságot? Olyannyira, hogy Kalló Zoltántól tudomásom van egy kanadai néptánc fesztiválról, ahol minden ott lakó felléphetett, csak az indiánok nem.

Kéri Edit elmondta azt is lapunknak amit több más forrás is megerõsít - hogy a Világbank szerint elég, ha 6-7 millióan vagyunk. Sõt, Horn Gyula egy lakossági fórumon a Fészek Klubban, ahol - több tanú is állítja - azt mondta, hogy Brüsszelben már 1996-ban megmondták nekünk, hogy elég 6 millió magyar mondja Kéri Edit.

Az említett tüntetésen idõsebb Fekete Gyula író, közgazdász is beszédet mondott. Gondolatait a tüntetésrõl kiadott videokazettáról ismerhetjük meg. Fekete Gyula szerint a hazai népességfogyás gyorsításának gondolata 56 után vetõdött fel, akkor az egyetlen párt kiadta a jelszót: Nem kell ennyi gyerek! Minél több gyerek van ugyanis szerintük, annál kevesebb pénze marad a családnak. Az agitprop munka segítette a magyarok irtását, ugyanúgy, ahogy ma teszi ezt a média nagy része. Sikerrel jártak: a népesség számához viszonyítva 1962-re nálunk született a legkevesebb gyerek.

Az ismert közgazdász és író elmondta a tüntetésen, hogy már 1958- ban elkezdõdött a népesség fogyása, 1981 óta 700 ezerrel több koporsó kellett, mint pólya. Az azóta eltelt idõszakban a regisztrált abortuszok száma 7 millió volt. Annyi életet pusztítottak el ez idõ alatt, amennyi 80 Hirosimának felel meg. Alig emelte fel valaki a szavát ez ellen.